Rogue One - A régóta várt pillanat
Néhány gondolat az új trailer kapcsán
Barta Zoltán írása

Amikor a Star Wars Celebration Europe idei eseményeit figyeltem, leginkább a Rogue One panelre fókuszáltam. Nagyon reménykedtem abban, hogy a decemberben bemutatásra kerülő filmből az új trailert végre ekkor láthatom, de sajnos ez elmaradt. Kárpótolt viszont egy rövid werk-film és Ben Mendelsohn parádés bevonulása. Orson Krennic alakítójának a filmbeli jelmezében a közönség elé bevonulva meg sem kellett szólalnia ahhoz, hogy meggyőzzön mindenkit: tökéletes gonosz karaktert fogunk az alakításában látni az év végén. Engem rögtön megvett, és most nem is rejtem véka alá a véleménymet, hogy igazi színészekkel, jól átgondolt történettel, és egy igazán kiteljesített látványvilággal sokkal jobb filmet fogunk látni, mint tavaly decemberben. A werk-film és a trailer felvillantották azt a varázslatot, amit a Disney-vásárláskor ígértek: ezt a galaxist úgy érdemes bemutatni, ha megengedjük a nézőknek, hogy ők is beléphessenek a kapuján. Ha olyan hatalmasnak és káprázatosnak láttatjuk, ahogyan azt korábban minden rajongó elképzelte.”


Mondom ezt annak tudatában, hogy a túlzásba vitt 'concept artozást' (a négy évtizede elvetett, most újhasznosított tervek filmekbe húzását) már kínosnak érzem, ahogy a távol-keleti színészek kényszeres szerepeltetését, csak azért, hogy Kínában is jól fogyjanak majd a jegyek. Viszont ami nagyon szembetűnő, az a rendező, Gareth Edwards szemlétete. Nála a Star Wars univerzum ismerete nem korlátozódik arra, hogy 'gyerekkoromban mennyire imádtam a filmeket, és a haverokkal folyton arról álmodoztunk bla-bla-bla'. Edwards inkább megcsinálja. És amikor azt hallottam, hogy állítólag azért kell utóforgatás, mert a film túl komor lett volna, akkor értettem meg igazán, mit is akart a rendező. Egy jó kis háborús filmet, egy olyan Star Wars-t, ami már régóta hiányzott. Egy látványos, minden pillanatában lebilincselő történetet, ami belefér a galaxis eseményeinek sorába. A Rogue One pedig - a trailert látva - simán bele fog férni.


Megjegyzem, hogy számomra kicsit meglepő volt a filmben felbukkanó, két korábbról ismert kulcsfontosságú karaktert, Bail Organát és Mon Mothmát az eredeti prequel-es színészek játsszák. Vártam, hogy bejelentik: újracastingolják ezeket a szerepeket, mert hát a prequelt mi nem vállaljuk fel, csinnadratta, fáklyás menet. De itt úgy látszik győzött a józan ész. (Ott persze annál kevésbé, hogy Mon Mothma, a lázadás politikai vezetője évekig képes ugyanazt a ruhát viselni, de ez legyen a legkevesebb.) Ezzel azoknak kedveztek, akik szerint nem kellene mindent a szemétre dobni, amit Lucas csinált, még akkor sem, ha új szelek fújdogálnak a LucasFilm háza táján. A projekt jóval nagyobb szabású annál, hogy ezen akadjanak le. A Rogue One-nak ugyanis más, nagyon is fontos szerepet szántak az új trilógia két filmje között.
A Disney szép lassan elkezdett araszolni egy lehetséges Star Wars reboot felé. Ennek első jelei akkor váltak nyilvánvalóvá, amikor kiválasztották a tervezett Han Solo-film főszereplőjét. (Érdemes megjegyezni, hogy Alden Ehrenreich messziről sem hasonlít a fiatal Harrison Fordra, de nem is kell hasonlítania, hiszen ha újraértelmezik majd a klasszikus-trlógiát, akkor úgyis minden szerepet új színészek kapnak.) Bizonyos értelemben a Rogue One lesz ennek a folyamatnak az első igazi próbája. Nézzük meg, hogy a közönség hogyan viseli a korábban már ismert galaxis átformálását. Új hajók, új helyszínek, korábban nem látott katonai eszközök, stb. Amikor majd eljön az ideje, és a negyedik rész újraforgatott jeleneteiben már ezek tünnek fel, a fiatal rajongóknak nem lesz furcsa, hogy mit keres ott egy felkelő U-Wing szállító, vagy egy birodalmi TIE-Striker. (Alden Ehrenreich pedig annyira fiatal, hogy akár 40 évig is játszhatja Han Solo-t.) Persze a Star Wars reboot nem megy olyan könnyen, mint mondjuk egy Pókember, ahol - nagyon leegyszerűsítve - ma döntünk, holnap bejelentjük, a jövő héten pedig megcsináljuk. A Star Wars-t évekig kell majd adagolni a rajongóknak, puhítani kell őket, udvarolni kell nekik, és a megfelelően előkészített pillanatban bejelenteni. Az adagolót szeptember 30-án, a Rogue One Force Friday alkalmából nyitják ki először.

Egyébként a Rogue One-ban a klasszikus-trilógiából visszaköszönő karakterek talánya is megér egy misét. Darth Vader most végre bemutatkozott. Egy másodperc, hátulról, de ott van. De vajon ki lesz a fiatal Leia hercegnő? Mert Vader nagyúr maszkban szerepel, bárki játszhatja, a film végén azonban Leia-nak is ott kell lennie valahol, hogy átvehesse az ellopott terveket, amivel máris robog a Tatooine - és a jól eltervezett reboot - felé. Őt még egyelőre nem láthatjuk, mert célszerű a kampány végére hagyni, igazi meglepetésként. Pláne, ha ő sem hasonlít majd a fiatal Carrie Fisherre.

Összegezve tehát, ez a film sok kérdést vet fel, de láthatóan sokkal összeszedettebb, mint a hetedik rész volt. Minden hibája ellenére remélhetően olyan alkotás lesz, amire hosszú-hosszú évek múlva is emlékezni és hivatkozni fogunk. Pénzügyileg ugyan nem lesz lesz annyira sikeres, mint a The Force Awakens - saccra olyan 1,5 - 1,6 milliárdnál fog megállni a számláló -, de ez a része ebben a helyzetben teljesen mellékes. És bár egy Star Wars reboot-ra nem vagyok vevő, a Rogue One-t azért már nagyon várom, és azt hiszem, vagyunk ezzel egy jó páran.