Star Wars: Az ébredő Erő
Barta Zoltán írása

A premier napján abban a szerencsében részesültem, hogy 12 óra leforgása alatt háromszor tudtam megnézni a filmet, így tehát a mostani kritikámat olvasva talán senki sem vetheti a szememre, hogy nem "éltem át" alaposan a messzi-messzi galaxis legújabb csodáit. Be kell vallanom, eleve arra számítottam, hogy a film nem üti meg azt a színvonalat, amit elvárok tőle, de arra azért nem számítottam, hogy J.J. (Jar Jar) Abrams vezetésével pusztító csapást mérnek a Star Wars-galaxisra.

Nem teszek úgy, mintha a klub vezetőjeként kötelezően meg kellene védenem a hetedik részt. J.J. Abrams - és a Disney - a történelmi pillanatban elszalasztotta a történelmi lehetőséget: nem volt képes olyan filmet letenni az asztalra, ami egyszerre eleget tesz a rajongói igényeknek, és felmutat valamiféle színvonalat a filmkészítés terén. Mert lássuk be, ez nem színvonal. Főleg ha figyelembe vesszük azt a maximálisra tekert hazugságkampányt, amit a film forgatása előtt ránk toltak: itt nem lesz green-box, nem lesznek CGI-karakterek, sőt, még Jar Jar-szerű ostobácska főszereplő sem kerül a vászonra, stb., stb. Aki elhitte mindezt, vessen magára.

Mi a baj ezzel a filmmel? Azon túl, hogy a IV. rész hű mása? Mert szívesen látok maximum egy-két utalást az előző részekre, de amikor kötelezően, már-már futószalagon jön a droidba rejtett titkos adatok, Halálcsillag, sivatagos-havas-erdős helyszínek egymás után, akkor szívesen elbeszélgetnék az írókkal arról, hogy kivel szórakozzanak. Ébresztő fiúk, ez a Star Wars-galaxis, nem a Bill Murray-féle Idétlen időkig! (A Ralph McQuarrie-s concept art-ok utóhasznosításáról is sokat beszélhetnénk, mert azért jó lenne, ha lenne saját ötlete is a készítőknek.)

Az alapvető baj nemcsak az, hogy képtelenek az újításra, mert az újdonságok siralmasak. A First Order (Első Rend) tisztjei egy olyan a bohócligát képviselnek, aminek senki sem szeretne a tagjai sorába lépni. Esetlen marionett-figurák, akik semmilyen nyomot nem hagynak az emberben, és ennyi év után sem lesznek képesek felvenni a versenyt Tarkinnal, Ozzellel, Piettel. Hux tábornok, ez a nevetséges mitugrász messziről kerüli a látszatát is annak, hogy igazi katonai vezetőnek tűnjön. Ugyanez érvényes a másik oldalra is, hiszen a Starkiller bázis elleni támadás előtti eligazítás inkább tűnik házibuli-szintű összejövetelnek, mint komoly megbeszélésnek.
A hiányosságok, amik a leginkább szemet szúrnak, sokkal jobban fájnak, mint a meglévő hibák. Úgy vannak új bolygók, hogy közben nincsenek. Mindegyik egy élettelen planéta, mintha egy-egy színpadnyi történésen kívül nem lenne rajtuk élet. Bármennyire is szidják George Lucast, ő legalább meg tudta tölteni élettel a legócskább bolygót is, volt háttér, ahol hellyel-közzel profin mozgatták a statisztériát, és nem éreztem azt, hogy csak a díszletben tébláboló amatőrökkel vannak kitöltve az üres helyek. Mert most ezt érzem, sőt, látom, ahogy a nagy igyekezetben minden félrecsúszik.

Félrecsúsznak az új szereplők, főleg Finn, aki ahhoz képest, hogy komolyan trenírozott rohamosztagosként kezdi a filmet, a dezertálása pillanatában félreteszi a kötelességtudatot, és máris átmegy stand up comedy-be. (A filmet a Han Solo-Chewbacca kettős viszi a hátán, de összességében ez is kevés az üdvösséghez.) Félrecsúsznak a túlzásba vitt utalások a korábbi részekre, és a kötelező kocsmajelenetben a jamaikai reggae-zenekar annyira ócska, hogy az ember nem talál rá szavakat. Ennyire nincs képzelőerőnk?

Ami mindezek mellett még jobban fáj, az a semmilyen történet, a hihetetlenül alacsony színvonalú cselekményvezetés. Most tényleg, előre le kell lőni a legnagyobb poént, és nem hagyják, hogy a néző saját maga döbbenjen rá a Solo-család szörnyű titkára? Ezzel viszont bizonyossá válik, hogy a film eredetileg tervezetthez képest más irányt vett, és bizony átesett néhány vágási fázison, amitől kissé eltértek az eredeti iránytól. Az első két teaserben voltak olyan villanások, amik nem úgy történnek a filmben. És az, hogy Luke Skywalker abszolút a kispadra került, tovább rontotta számomra az összképet. Akinek nem volna elég Skywalker hiánya, nézze meg Phasma teljesítményét, és kérdezze meg, mitől olyan fontos ez a karakter a film számára. Erre a szerepre Gwendoline Christie teljesen felesleges volt, és ugyan így értelmetlen volt Max von Sydow-t felkérni arra, hogy haljon meg a negyedik percben. (Persze, ha kivágták a jeleneteik nagy részét, akkor más a helyzet, de ezt egyelőre nem tudjuk.)

És adódik még a film egyik nagy hiányossága: nem üt át rajta az a nagyformátum, ami mindig is lenyűgözött, a galaxis mindent átölelő hatalmassága, ami már az első filmben is remekül funkcionált. Az ébredő Erőben nem érzem ezt a hatalmas galaxist, csak egy kis pajtaszínház ingatag deszkáit, ahová nem szívesen lépnék. Mindenhol döcög, mindenhol magyarázkodni kell, és közben meg egymás után bukkan fel a rengeteg következetlenség. Pl. vegyünk egy rohamosztagost, aki kisgyerek kora óta a legdurvább agymosáson megy át, gyakorlatilag az Első Rend ölelő karjai között nő fel, éppen ezért nem sokat tudhat határon túli világról. Luke Skywalkerről persze csak blöfföl, hogy tagja maradhasson a csapatnak, de azért kapásból vágja ki az a Han Solo, meg hogy ki volt ő a pár évtizeddel korábban. Ez komoly? Lawrence Kasdan nem olvassa el a szöveget, amit ír? Most már értem, hogy Michael Arndt miért menekült el ebből a produkcióból.

A film legellentmondásosabb karaktere Kylo Ren, ’haragban-a-világgal’ figura, aki már az új generáció hőse. Meglepő volt számomra, mennyire odavannak érte. Most ő a ’menő’, ahogy a fiók mélyéről előkotort szóhasználattal illetik nap, mint nap. Ez a karakter rengeteg hibájával, a rendkívül ingatag viselkedésével nem tükrözi a korábbi filmek határozott, erős és vasbeton keménységű gonoszait. Inkább arra enged következtetni, hogy a nyolcadik részben fogják - vagy legalábbis megpróbálják - visszatéríteni az ellenállás oldalára, és az ő segítségével győzik le Snoke-ot, ezt a röhejes törpét, aki nemcsak főgonosznak, de általában beszélő karakternek is roppant kevés.

És sajnos roppant kevés a filmek eddigi legerősebb bástyájának számító zene is. Nincsenek olyan átütő erejű témák, mint a Duel of the Fates vagy a Battle of the Heroes, hogy csak a sokat szidott előzmény-trilógiából merítsek. Lehet szidni az Episode I-II-III-at, a zene legalább hozzá tudott tenni. Itt most ez sem érvényesül, inkább a Harry Potter és az Indiana Jones-filmek témái kandikálnak ki itt-ott a könnyen felejthető melódiák közül. (A The Force Awakens soundtrack albumot hamarosan önállóan is elemezzük.)

Összegezve a Star Wars: Az ébredő Erő tehát számomra keserű csalódás volt. Gyakran gondoltam azt, hogy ezért kár volt a régi Expanded Universe-t lesöpörni az asztalról, ugyanis sokszor bukkannak fel a régi regényekből ismert motívumok, mintha valaki kitépkedte volna a könyvek lapjait, hogy forgatókönyvet eszkábáljon belőlük. Most már világossá vált a szeptember 4-i Force Friday is, miért kellett erőltetni a licenszdíjas termékek dömpingjét, miért kellett két hónappal korábban elkezdeni árusítani a jegyeket. Meg volt a veszélye annak, hogy premier után drasztikusan visszaesik háttéripar nyeresége. (Erről persze szó sem lehet, de azért fő az óvatosság.) A film végleges változata egyszerűen érthetetlen. Abrams annyiszor rúg bele, hogy össze se lehet számlálni. A rendező nálam akkor vált igazán kegyvesztetté, amikor előbb Finn kezelte egy perc után egész jól a fénykardot, úgy, hogy először vette a kezébe, aztán Rey erre még rá is tromfolt azzal, hogy szépen leverte a sebesült, de azért évtizedes tapasztalattal rendelkező Kylo Rent. (A szituáció nem kicsit hasonlított az Erőpróba c. könyv végkifejletére, amikor is Luke és Leia szállt szembe Darth Vaderrel, és a végén a sötét nagyúr húzta a rövidebbet.)

Az egészben az a legrosszabb, hogy két-három évente odatolnak J.J. Abramsnak egy 200 millió dollár körüli összeget, hogy szabadon felhasználva gyártsa a moslékot. És ő ezt a legnagyobb örömmel meg is teszi. És ami ennél is rosszabb, hogy a Star Wars: Az ébredő Erő anyagi sikere miatt Abrams felértékelődik, mint rendező, és ezek után még több pénzt pumpálnak majd a következő ámokfutásához. Csak remélni tudom, hogy soha többé nem megy a Star Wars közelébe, és nagyon kíváncsian várom a Rogue One-t.