Hullámvasút, avagy minden idők legjobban várt DVD-je
A Star Wars trilógia DVD-n
Jenőfi Norbert írása

Jenőfi Norbert írása még 2004-ben született, de nem lett publikálva. Viszont sok olyan gondolatot tartalmaz, melyen a mai napig érdemes kicsit elmerengeni. éppen ezért tartottuk érdemesnek a leközlésre ebben a rovatban. (- a szerk.)

Mindjárt az elején egy magyarázattal kell kezdenem: miért hullámvasút? Nos, nekem - és élek a gyanúperrel, hogy nem csak nekem - kezdettől fogva ilyen érzésem van a Trilógiás DVD-vel kapcsolatosan. Mint valamiféle szinusz-görbe, csapongott a hangulatom, amióta híre kelt az eredeti epizódok várva-várt digitális kiadásának, ("Most először..." - de nem utoljára természetesen!) és sorban áramlani kezdtek a hol jobban, hol meg kevésbé hiteles információk.

"A Trilógia kijön DVD-n!" - fent; "Csak négylemezes verzió lesz" - lent. "A hazai forgalmazó ügyködik egy új szinkronon, és az extrák magyar feliratozásán" - fent; "Nem lesz se ez, se az, de legalább két héttel előbb megkapjuk" - lent. Aztán a folytatás is hasonlóan alakul, igaz ezt már szeretném lejjebb bővebben is kifejteni. Szóval: gyönyörű a díszdoboz, stílusosak a borítók - fent; gyatra a kivitelezés - lent; valami fantasztikus a kép és a hang - fent; néhol úgy ugrabugrál a hangerő, mintha még nem készültek volna el vele teljesen - lent.

Az mindenesetre bizonyos, hogy amióta a DVD-technológia gyorsan szélesedő körben terjedni kezdett, megjelent a kifejezett igény néhány régebbi, nagy népszerűségnek örvendő alkotás átírására. A kiadók hamar felismerték ezt, és nyilvánvaló okokból igyekeztek is szaporán kielégíteni. Számtalan értékes film került és kerül mindmáig ily módon a mozibarátok birtokába, méghozzá relatíve rövid idő eltelte után. A SW azonban kínzó hiány maradt mindmostanáig. Persze élelmes emberkék házilag digitalizálták, és lemezre írva terjesztették is a korábbi, videón - vagy a hivatalosan kiadott lézerlemezeken (azok se voltak lényegesen jobb minőségűek...) - kiadott verziókat (magától értetődően továbbgörgetve az analóg technikából fakadó hiányosságokat - úgymint lényegében VHS minőségű kép, egyszerű surround hang, stb.; az említett lézerlemezek tulajdonképpen magukon hordozták ugyanezen problémákat). Ezzel a házi munkával persze egyértelműen a Lucasfilm kárára nyerészkedtek. És ugyanez a Lucasfilm LTD. látszólag szótlanul tűrte mindezt. Látva, hogy e módszerrel (és a hibákkal együtt) a "kalózok" mekkora sikereket (no meg bevételeket) voltak képesek mégis elérni, joggal vetődhet fel a kérdés: vajon miért hagyták?

Mindent összevetve elég felemás érzések kavarognak bennem, még így, többszöri megtekintésre is. Az öröm az elejétől fogva sem volt igazán teljes; ha már annyira szeretnék homológgá tenni a Lucasfilmnél a korábbi részeket az újabban megjelent I. és II.-höz, miért nem duplalemezes verziókban gondolkodtak? Persze tudom, naiv kérdés; kell a meglepi a már most fix X-re vehető újrakiadás(ok)hoz is.

De haladjunk inkább sorjában. Az első igazán komoly övön aluli ütés az volt, hogy híre ment: nem sikerült az InterComnak (a kiadás hazai forgalmazójának) kiverekednie a Lucasfilmnél sem a szinkron felvételét, sem pedig (és ez az igazán fájó) az extrák magyar feliratozását. Úgy látszik, marad a régi módi, és örüljünk annak, hogy egyáltalán kapunk valamit. A legelkeserítőbb az egészben az, hogy a bonusz lemezen az angol mellett megtalálhatjuk a skandináv nyelvterületnek szánt "kedveskedéseket", nevezetesen a dán, a norvég, a svéd és a finn feliratokat. Nyilván nálunk gazdaságilag jobb helyzetben lévő országok lévén kedvezőbbnek tűnő felvevőpiacot jelenthetnek; de könyörgöm, ezek mind olyan országok, amelyek lélekszám tekintetében radikálisan kisebbek Magyarországnál! Ha csak a matematikai valószínűségeket vesszük is, darabszám szerint ott sem fognak tudni többet eladni, mint itt, ahol is a SW-széria mindig is a régió legkiemelkedőbb bevételeit hozta. Ja, és biztosan másnak is feltűnt, hogy ugyanezen említett országok feliratai nem szerepelnek az 1. lemezen, ami több mint valószínű, azt jelenti: ez a régió saját szinkronos kivitelű albumot kaphatott. Ez miért nem jár azoknak a népeknek, akik csak nyelvük felirataival találkozhatnak ugyanitt? Ilyen zsenge volna - a miénk mellett - a lengyel, a portugál vagy a görög piac felvevőképessége is? Alig hiszem. Ellenben kíváncsi lennék az imígyen meghozott döntés szempontjaira...

Nyilván az InterComnál sem lelkendeztek a döntésen, mivel ez a húzás jócskán csökkenti a termék piaci esélyeit (csak az árát nem). Sebaj, ezt szem előtt tartva a jogtulajdonos úgy határozott, hogy csak limitált ideig teszi hozzáférhetővé az albumot, ezzel spannolva fel a keresletet. Aki tehát kivárásra játszik, hogy fél-, egy év múltán olcsóbban hozzájuthat, csúnyán pórul járhat.

Ám a teljességhez azért hozzátartozik az is, hogy az eddig elkészült szinkronok olyanok lettek, mintha a hazai filmművész-világ ezzel vett volna elégtételt egy általuk ennyire pocskondiázott film számukra nemkívánatos sikeréért; az eddigi Trilógiás próbálkozások iskolapéldái a botrányos és a röhejes közötti átmenetnek. A magyar hangot tehát a rajongók tuti nem fogják hiányolni egyetlen percre sem, legfeljebb azok a szülők, akik a gyerek nyaggatásának engedve mégiscsak beruháztak a Trilógiába, és ezért az lett a "büntetésük", hogy újból és újból kénytelenek narrátorul szegődni, ahányszor csak az a lejátszóba kerül. Ám e szülői csoport meglehetősen masszív vásárlói réteget képvisel, amit botor dolog figyelmen kívül hagyni. Én speciel egy DVD megtekintésekor az esetek 90%-ában nem is igen hallgatok bele a magyar hangsávba, családom más tagjai ellenben elvárják ezt a szolgáltatást - és ebben (tekintve a lemezek átlag árfekvését) teljesen igazuk is van. És úgy hiszem, ezzel a helyzettel sem vagyok egyedül.

A másik probléma, a bonusz anyagok felirata már sokkalta húsba vájóbb (akiknek ez nem jelent gondot, ugorja át ezt a bekezdést). Köztudomású - bárha oktatásügyi szempontból kényesnek is mondott a helyzet e téren -, hogy a lakosság túlnyomó része nem beszéli folyékonyan az angolt (és ezzel még míly' eufémikusan fogalmaztam!). Jelen írásunk tárgyával kapcsolatosan sem más az ábra; a potenciális és a tényleges vásárlók túlnyomó többsége nem feltétlenül birtokol ilyen szintű nyelvismeretet. Emiatt pedig legfeljebb egyszer pillantanak bele a 4. lemezbe, konstatálják, hogy biztos érdekes lehet, aztán visszateszik a dobozba, majd azt is elfelejtik, hogy megvan-e egyáltalán. Rendelkezésükre áll egy csomó jópofa információ, amit végül is kifizettek, meg is nézhetnek, mégsem mennek vele sokra, mert nem értik. Van aztán egy másik csoport, amelynek tagjai az elhangzottakat hallgatva és a képernyő alsó szegmensén futó angol kiírásokat olvasva elboldogulnak valahogy. Velük meg az audiokommentárokkal tolnak ki. Itt ugyanis megintcsak nincs semmiféle felirat, holott ezt a fiaskót már a Baljós Árnyak megjelente után javítani ígérték (a pontosság kedvéért: amikor a futó narrációban éppen változik a beszélő személye, egy-egy pillanatra felvillan a neve - ez hasznos ugyan, ám a lényeg szempontjából édeskevés). "Több, mint tízórányi extra" - ígérték a reklámokban. Ilyen keretek között azonban gyors devalválódásnak indul ez az első blikkre már-már több, mint elegendőnek tűnő érték.

A várakozás tehát, amelyet a Baljós Árnyak megjelente óta érzünk, és amit az Ep.II. sem tudott oldani, kissé felemás módon teljesedett be. De az első sóhajtozásokon túlesve vegyük végre kézbe a dobozt! (Jelen lehettem a megjelenés előestéjén szervezett kis ünnepségen, és ami ott igazán megragadott, az a váratlanul hosszúra nyúló sor volt, amely az éjszaka közepén nyitó MOM Park-i üzlet bejárata előtt semmi percek alatt kialakult. Mindez jól érzékelteti a különféle rendű és rangú rajongók érdeklődését, akik pusztán azért, hogy néhány órával korábban hozzájuthassanak kedvenc filmjükhöz, képesek voltak a város - vagy éppen az ország - másik feléből ideutazni). Nos, megállapítható, hogy még az igencsak dizájnosra gyúrt Indiana Jones-díszdobhoz képest is roppant elegáns alkotással van dolgunk. Látszik, hogy a sok-sok tervezet és javaslat közül tényleg jó ízléssel választották ki ezt a csinos és a Trilógia fajsúlyához méltó variációt.

Hazánkban - a megszokottak szerint - csak a szélesvásznú kivitel jelent meg, vagyis a platina színű doboz. Az aranyszínű - amely értelemszerűen a full-screen (4:3) verziót rejti - csak külföldről beszerezhető; már ha - a legvérmesebb rajongók kivételével - valakinek igénye van arra, hogy a nagyképernyős tv-k dömpingje, és az egyre reálisabb árakon hozzáférhető, szobafalnyi méretben is vetíteni képes projektorok korában is elhagyja az eredeti kép bő egyharmadát. (Logikus kérdés: mi a csudának építik akkor be a lejátszók alapfunkciói közé a "pan-and-scan"-pásztázást, ha a lemezkiadók szoftveresen nem hajlandók engedélyezni ezt a szolgáltatást? Ja, persze: a bevétel…)

Szerencsére sikerült elkerülni a tisztán papírból kialakított doboz ötletét. Az ilyesmit én személy szerint -érdemeinek, vagyis tetszetős mivoltának- el nem vitatása mellett is meglehetősen béna dolognak ítélem. A papír nagyon finnyás anyag. Árt neki a nedvesség, a meleg, a Tesco-s ládapánt "lágy ölelése", sőt még az olyan rendeltetésszerű használat is, mint a tapogatás, meg a ki-be hajtogatás; messze nem olyan tartós, mint a műanyag (ez utóbbi ráadásul sérülés esetén gond nélkül cserélhető is). Emellett az egyes tokok így elválaszthatók, kiemelhetők a dobozból, és beilleszthetők a sorozat többi lemezei közé.

És itt jön a bibi. Az egyébként örvendetesen magyarított borítók több, mint vérforralók. Rémséges helyesírási hibák éppúgy fellelhetők rajtuk, mint a hanyag tördelés/ beillesztés egyértelmű jelei. Ha egy sorozat lemezei két év különbséggel jelennek meg, és emiatt van némi eltérés a két borítón, az még megindokolható (noha elég nyögvenyelősen). De az, hogy egy azonos időben, mi több, együtt napvilágra kerülő album részeit hogy' nem lehet egységes fazonra igazítani, azt már nem lehet kimosakodni! Az alsó-felső logo-sor kivételével semmi sem található kétszer ugyanott (még sokak kedvenc citromkarikája sem). Az igényesség csak afféle ráérős embereknek való passzió volna, uraim és hölgyeim? Ráadásul ennyi pénzért sem várható el magától értetődően?

De lépjünk most túl ezen! Vegyük ki végre a kis ezüstkorongot, és helyezzük a lejátszóba; kezdődhet a csoda!

Mindaz a kényelmi szolgáltatás, amit már megszokhattunk, régi ismerősként köszönt vissza. Ismét háromféle főmenüből választhatunk, amelyek talán még szellemesebbek lettek, mint az eddigiek. Kiválasztva a kívánt hang- és feliratformátumot, indítható a film; ehelyütt kéretik alátámasztani az állakat! A kép még soha, a mozikban sem volt ilyen tiszta és részletgazdag! A Lowry Digital Images emberei kockánként tisztították meg a negyedszázados kópiákat mindenféle karcoktól, foltoktól és egyebektől, méghozzá olyan alapossággal, hogy azzal már a következő generációs, még nagyobb felbontású közhasznú digitális technológiára is előkészültek. Még a mostanában, eleve ilyen formában rögzített anyagok sem lehetnek szebbek ennél; egyszerűen tökéletes!

Van azonban pár "apróság", ami nem hagy nyugodni. Hogy a Special Edition SW IV.-es, idétlen Jabba-békáját miért cserélték le, az teljesen érthető, amint néhány más részlet is, amit Lucas változtatásra ítélt (pl. a dianoga immár pislogni is tud, így már nem olyan béna a periszkópja; a "Jedi" már akkoriban is illúzióromboló háttérvetítéseit is jócskán finomították; stb). De mi a csudának kellett lágy bugyi-rózsaszínűre festeni Vader kardjának izzását? Vagy miért nem kerültek javításra a menetközben közismertté, és ezáltal közélcelődés tárgyává lett bakik?

A hang már pöttyet neuralgikusabb dolog, imitt-amott ugyanis ingadozik kissé. Úgy tűnik, itt valamiért nem sikerült megtalálni a kívánatos egyensúlyt az eredeti helyszínen rögzített és az utószinkronnal felvett részletek között. Mindez azonban csak ott bosszantó igazán, ahol egyetlen jeleneten belül kell megtapasztalnunk. Egy másik észrevételem az, hogy a különféle effektusok olykor nem úgy, illetve nem onnan szólnak, ahogyan és ahonnan kéne. Valahogy az az érzésem, hogy az ezirányú munkálatok még nem fejeződtek be teljesen (eme gyanúmat még néhány más tényező is alátámasztotta a későbbiekben).

Ám e kis affért pillanatokon belül feledteti velünk a repkedő csillaghajók padlót-plafont rengető dübörgése, az AT-AT-ok súlyos lépteinek duhogása, vagy az erdőben száguldozó légirobogók mellett elsüvítő ágak zaja. A birodalmi induló taktusaira keringő rombolók, meg a szinte a fejem körül zümmögő Tie-vadászok hangja arra a(z ismételt) meggyőződésre késztetett, hogy kábé ez az, amiért a házimozit kitalálták (a szomszédokat meg úgyse kérdezte senki...). A Skywalker Sound-nál megintcsak nem spóroltak a bitekkel, és ez megnyilvánul nem csak az említett robosztus effektek és zenék esetében, hanem abban is, hogy az éppen zajló események mögé ügyesen be tudtak lopni olyan lágy zörejeket is, mint pl. a Yoda kalyibájának hátsó fertályában pislákoló tűzhelynek a halk ropogása. Talán itt az ideje újra (és újra) felfedezni magunknak kedvenc mozijainkat; lám-lám, olyan élményeket képesek még mindig tartogatni, amelyeknek korábban a műszaki hiányosságok miatt nem lehettünk részesei. (Azér' így zárójelben gonoszkodva legyen szabad felhívnom a figyelmet egy apróka érdekességre - amely talán a Halálcsillag No2 gigászi méreteit kívánta érzékeltetni 'sic!' -: az Ep.VI. 13. fejezetében, amikor az Uralkodó Vaderrel bájcseveg éppen, a kép beállításához képest az űrállomás belsejéből morajlik elő egy áthúzó vadászgép motorzaja a jobb hátsó hangdobozból. Hmmm...)

Hogy miért vehető biztosra az, hogy e hiánypótló kiadás még nem a végső? Erre alighanem mindenki rájött, aki végignézte a filmeket, és a hozzájuk járó plusz lemezt. A kimaradt jelenetek továbbra is hiányoznak; sem a filmekben, sem külön nem találhatók meg. "Az álmok birodalma" címzetű opus - bár ügyesen és okosan lett összeszerkesztve - egy vérbeli rajongónak nem sok újdonsággal szolgál. A kisfilmek kellően informatívak ugyan, de sok dolog nyitott marad; sem korabeli, sem új werkfilmeket nem kapunk ("Az álmok..." nem kimondottan az, hanem inkább a készítés közben zajló háttéreseményeket boncolgatja). A videojátékoknak szentelt rész érdekes is, informatív is, ám nem kifejezetten időtálló anyag; hosszú távon nézve csak a helyet rabolja a lemezen. (Ráadásul, aki nem rendelkezik Gates mester csodamasinájával, az XBOX-al, még ezt a szekciót sem tudja maradéktalanul kihasználni.) Az előzetesek és tv-szpotok listája sok reklámanyag szerint teljes, és valóban bőségesnek is látszik, holott éppoly hiányos, mint az első két részhez mellékeltek (már csak azért is állítom ezt, mert az egyik kedvencem sincs rajta, amiből anno először értesülhettünk a Jedi bemutatójáról a Zenebutik-ban). Ja, és Van Ling, a lemezek producere is fejtegetésekbe bocsátkozott egy új, a filmek eredeti verzióit is tartalmazó anyag kiadásáról, ami neki személy szerint igen szimpatikus gondolat volna - megjegyzem, nekünk, rajongóknak nem kevésbé (mi sem természetesebb, mint hogy Lucas úr tervei között nem szerepel ilyen elvetemült elképzelés!).

Az abszolút egyértelmű, hogy referenciaminőségű diszkeket kapunk, amelyek szolgáltatásaikban és minőségükben többnyire még az olyan újabb készítésű alkotásokat is felülmúlják, mint pl. A Gyűrűk Ura, vagy (főleg) a Mátrix-trilógia. Hogy a szánk íze mégis kesernyés egy kicsit, az betudható annak, hogy Magyarországon "minden idők legjobban várt DVD-je" 2004. végén képes volt ilyen kevéssé nívós formában alakot ölteni. De ne lankadjunk; a következő megjelenésnél (vagy az azután következőnél) talán már ránk is figyelni fognak egy cseppet...