The Wildlife of Star Wars
Havasi Máté írása

A Csillagok háborújával kapcsolatos enciklopédikus ismeretterjesztő kötetek ma már bőségesen állnak rendelkezésre mindenféle témában, akár a vonatkozó bolygókról, akár az alkalmazott technikai megoldásokról, akár a feltűnő karakterekről legyen szó. S ha már Star Wars, a legtöbb olvasónak valószínűleg nem a filmekben többnyire statisztaszerepre kárhoztatott élővilág jut eszébe, ám a szóban forgó kiadvány - The Wildlife of Star Wars - éppen erre összpontosít.

Az első dolog, ami a kiadvány kézbe vételékor feltűnik, a borító, amely rücskös, pikkelyes felületével egy tatuini harmathátút idéz meg. Aztán ahogy kinyitjuk, az előzékpapíron a bemutatott állatok összehasonlító ábrája bukkan fel, mely olyan hatalmas, hogy még a legutolsó oldalpáron is folytatódik – erre azért van szükség, mert a legnagyobb 'dög', az űrféreg és a legkisebb itt felsorolt rovar mérete között enyhén szólva van némi különbség... Továbblapozva a jó minőségű, félfényes papírra nyomott oldalak fokozzák az élményt: alapvetően a rajzok dominálnak, a szöveg pedig csak a legfontosabb információkat tartalmazza. Ez utóbbi egyszerre jó és rossz: egyrészt érthető, hiszen amolyan kézikönyvről volna szó, így eleve a biológiai szemmel nézve fontos részleteken (intelligencia, viselkedés, méret, stb.) van a hangsúly, ugyanakkor néhány anekdotát nem bántam volna az adott fajok leírásának margójára. (Ilyen sajnos csak elvétve akad, például a bantha kapcsán, melyeket érintve mindenképp említeni kell a buckalakók kultúráját is.)

Még így is igen komoly tudással gyarapodhatunk, és nemcsak a jól ismert fajok kapcsán (ezek közül az egyik legérdekesebb talán a sarlaac), hanem az ismeretlen élőlények terén is. A kötet a következő bolygók élővilágát veszi sorra: Tatuin, Hoth, Dagobah, Naboo, Bespin, Endor, Yavin 4, illetve Coruscant. Az egyes planétákról egy rövid bevezetést, továbbá néhány alapvető adatot (gyakori fajok, nyelv, légkör, stb.) kapunk.

Azt azonban ez a kiadvány sem maragyarázza meg, hogy miért élnek a legnagyobb testű állatok a legkietlenebb bolygókon. Mert például egy dewback, egy ronto vagy egy bantha naponta több mázsányi növényzetet fogyasztana, mellé pedig nem kevés vizet inna. Ehhez képest a tatuini növényvilág nem a dús lombokról és a kövér legelőkről híres. De említhetnénk még a Hoth-ot is, ahol a tauntaun-ok - amik szintén nem kistestű élőlények - leginkább a barlangi mohaféléken élnek. Na persze...

A leghosszabb fejezet a Nabooé, mely a teljes terjedelem durván egyharmadát teszi ki, méghozzá három egységre bontva: Theed környéke, az óceánok mélye, illetve a mocsárvilág. Gyanítom, hogy a Baljós árnyak premierje után, melyhez az egyéb epizódokhoz képest több "állati" látványterv készült, adta magát az ötlet, hogy ha már a filmben alig-alig látszanak, legalább szemügyre vehessük őket másutt.

Eredeti cím: The Wildlife of Star Wars
Írta: Terryl Whitlatch & Bob Carrau
Kiadó: LucasBooks 2001
Terjedelem: 176 oldal

A 2001-ben megjelent The Wildlife of Star Wars című könyv borítója és néhány oldala: