Illustrated Star Wars Universe
Barta Zoltán összeállítása

A külföldön megjelent Star Wars-kiadványokat bemutató sorozatunkban egy újabb különlegességgel szeretnénk meglepni benneteket. Az Illustrated Star Wars Universe című művészeti album nem kevesebbre vállalkozott, mint bemutatni a klasszikus trilógia néhány fő helyszínét, élővilágát. Az 1995-ös könyv azonban nemcsak a művészeti oldalát mutatja be a bolygóknak, hanem egy-egy kitalált figura segítségével a mindennapi történéseibe is beletekinthetünk.

Az Illustrated Star Wars Universe címlapján két ismert személyiség, Ralph McQuarrie és Kevin J. Anderson neve olvasható. Gondolom egyiküket sem kell bemutatni a rajongóknak, bár általános vélekedés szerint az előbbi festményei sokkal színvonalasabbak, mint az utóbbi regényei. Rajtuk kívül számos ismert művész - Joe Johnston, Nilo Rodis Jamero, Harrison Ellenshaw, Norman Reynolds - alkotásait felhasználták az összeállítás során, és ebből az anyagból formálódott alábbiakban bemutatásra kerülő album.

A könyv elején található tartalomjegyzék rögtön szemet szúr a szemfüles bogarászónak. Nyolc bolygó neve van felsorolva egymás után, de az egyik, nevezetesen az utolsó, igencsak kilóg a sorból. A Tatooine, a Coruscant, a Dagobah, a Hoth, az Endor, a Bespin, és a Yavin után ráadásnak az Alderaan neve olvasható. Ez azért számít különlegességnek még most is, mert ezt a planétát csak egy részben láthattuk, akkor is csak néhány percre. (A könyv első kiadásának megjelenése idején Coruscant, azaz a birodalmi központ is kuriózum volt, de a Special Edition, és az Episode I pótolta ezt a hiányt.)

Szóval mindjárt az elején elkönyvelhetünk egy izgalmas utazást a soha nem látott Alderaan-on, de előtte persze nem árt megismerkednünk a többi helyszínnel is. Erre pedig a művészet és az irodalom érdekes összegyúrása révén nyílik lehetoségünk. A műelemzést mellőzzük, inkább nézzük miről mesélnek a kiadvány festményei, grafikái.

A képzeletbeli utazásunk a Tatooine-on kezdődik. Mint tudjuk, George Lucas különböző színekkel képzelte el a bolygók hangulatának ábrázolását. A Tatooine a sárga és a barna árnyalatait kapta, és ezek az árnyalatok a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyzettől függően is változnak. Ha egy jawákról vagy tuskenekről készült képet nézünk, ott szinte nyomasztóak a tónusok, ezzel is mintegy fokozottan hangsúlyozva a nomád életforma és a szegénység jelenlétét. Ezzel szemben Jabba palotájában már kellemes színösszeállítások is felfedezhetok, és ebből a filmeket alaposan ismerők már tudni fogják, hogy a Tatooine-on, ezen a kietlen planétán ez akár a gazdaság jelképének is tekinthető.

Egy pillanatra időzzünk el Jabba palotájában. A könyvben található festményeket ugyanis szemügyre véve találtam egy különlegességet. A palota egyik - a filmben soha nem látható - piactér-szerű átjárója keltette fel a figyelmemet. Egy jó darabig gondolkodtam azon, hol is találkoztam ezzel a helyszínnel. Széles, sétányjellegű átjáró, boxokra osztott eladóterek, a kultikus jelekkel díszített drapéria... Aztán rájöttem. A Jedi Knight című PC-játék negyedik pályáján kerültem rövid tűzharcba a kirakodó árusok kétsornyi pultja előtt néhány gonosztevővel. Ez a felismerés nem volt nagy meglepetés számomra, hiszem mindig is úgy képzeltem, hogy a filmekhez fel nem használt tervek azért mégsem mennek veszendobe.

A másik, érdekes helyszín a Bespin, pontosabban a Felhőváros. Cloud City-hez már az első terveken is egy teljesen egyedülálló élovilágot kreáltak. Mivel a bolygó felszín közeli régióit sűrű gázok borítják, ezért csak a felsőbb légrétegekben lehetséges élet. Itt hatalmas madarak élnek, akkorák, amekkorák akár egy embert is elbírnak a hátukon. Az alkotói fantázia e madarak esetében meglepő dolgokat produkált. A legtöbb kitalált szárnyas ugyanis valamilyen víziállatfajtából eredeztethető le, közülük a legnagyobb egyértelműen bálnára emlékeztet. E különleges állatok nem jelentek meg a The Empire Strikes Back-ben, de az Episode I tervezésénél ismét elokerültek, és kisebb-nagyobb változtatásokkal a Naboo-i önkéntes milícia légi-jároreit segítették volna. (Az persze más kérdés, hogy vásznon csak az Attack of the Clones filmes változatában találkozhattunk velük.)

A könyv nagy meglepetése a már említett Alderaan-i tájképcsarnok. (Az ehhez tartozó leírás egy bizonyos Hari Seldona nevéhez fűződik. Az Alapítvány trilógia ismerői most bizonyára felkapják a fejüket, hiszen a klasszikus regényben az egyik kulcsszereplőt hívták Hari Seldon-nak.) A bolygó a békés világok kategóriájába tartozott, és megálmodói ennek szellemében vetették papírra és vászonra sokszínű tájait. Végtelen síkságok, felszínbe vájt kanyon-városok, és a csillogó-villogó fováros, Aldera, a maga tökéletességet megtestesítő pompájával méltóképpen szimbolizálta a kultúra és a műveltség erejét és mindenhatóságát, a polgárháború dúlta galaxisban. Az Alderaan tervei annyira jól sikerültek, hogy ezekből sokkal többet merítettek az Episode I munkálataihoz. Ilyen például az egyik simára csiszolt szikla, mely magányosan áll a végtelen pusztaságon, valamint a kanyon-város, amirol eloször Mos Espát akarták mintázni. A sziklakő átalakult hatalmas szoborfejjé, és a Naboo-i mezők szélén fel is tűnik a filmben, míg a kanyon-város csak terv maradt. Mos Espa - mint tudjuk - végül is a felszínre költözött, a kanyon-város pedig az Episode III idejére Utapau-vá formálodott.

Az 1995-ben megjelent The Illustrated Star Wars Universe borítója:

Aldera, az Alderaan-i főváros:


Az ilyen "madarakat" a második részig tartalékolták:


A Jabba palota egyik átjárója, mely a Jedi Knight-ban kapott új értelmet:

Alderaan-i tájkép, melyből később Naboo-i lett:
Ez pedig - némi formálódás után - az Utapaura került :

Bespin-i látképek:
 

És végül néhány klasszikus: