Making Magic
Multimédiás CD-ROM 1997-ből

A Star Wars filmek kimondottan abba a kategóriába tartoznak, amelyek készítésére minden földi halandó kíváncsi. A kilencvenes évek második felében a LucasFilm eljutott odáig, hogy a kulisszatitkok iránt érdeklődők ne csak videóról és könyvekből gyarapíthassák ismereteiket. A személyi számítógépek világméretű térhódítása már a kilencvenes években megkövetelte a multimédiás kiadványok megjelentetését, főleg azért, mert rengeteg fiatal szó szerint rabjává vált a computer-technológiának. A Making Magic kizárólagosan nekik készült, hiszen ezt az anyagot ebben a formában csak CD-ROM-on forgalmazták, és akkoriban még a jó öreg DOS operációs rendszer alatt fejlesztették.

A Making Magic először korlátozott példányszámú önálló kiadványként került a piacra. A százezer darab CD-t azonban szinte pillanatok alatt szétkapkodták, így a LucasArts az újonnan megalkotott Yoda Stories című desktop-kalandjátékával egy lemezen adta ki újra. Ekkor igen furcsa helyzet állt elő: a Yoda Stories mindössze tizen-egynéhány megabyte terjedelmű, míg a Making Magic csaknem ötszáz! A lényeg azonban a kiadás tényében van, és így most már sokkal könnyebben hozzájuthat az érdeklődő minden fontos adathoz a Special Edition készítésével kapcsolatban, valamint bizonyosságot kaphat arról, mire is ment el az a tizenvalahány millió dollár.

A Making Magic tulajdonképpen azt a többéves munkát mutatja be, amely keretén belül a LucasFilm stábja tető alá hozta az eredeti trilógia felújítását. Az első film munkálatainak minden fázisából láthatunk érdekességeket, képben, hangban, filmben egyaránt. (Az Empire... és a Jedi... egy következő kiadás anyaga lehetett volna, ezekből a filmekből csak néhány előzetes szerepel a CD-n.) Szerencsére a készitők rengeteg videó-részlettel illusztrálták az anyagot. A képsorokon legtöbbször George Lucas és Rick McCallum interjúrészletei tűnnek fel, de a trükkmesterek, számítógépes specialisták is helyet kaptak néhány mondat erejéig. A CD-ROM bevezetésében a Star Wars trilógia szülőatyja beszél arról, miért is készítette el a Special Edition-t. George Lucas mindig is hangsúlyozta, hogy a történeteit a filmvászonra szánta, nem pedig a televízió képernyőjére. Az eltelt húsz év alatt felnőtt egy generáció, amely lemaradt a nagy élményről, és nekik az eredetin felül valami extrát is kellett nyújtani, és ez a film régi trükkjeinek, és eddig dobozban heverő jeleneteinek felújításával lehetővé vált.

A Making Magic tehát a PC-s rajongók kedvéért született meg. Célszerűségét mindenki gyorsan átlátja, hiszen nem kell órák hosszat meredten figyelnünk a tévé képernyőt, vagy könyvlapozgatással tölteni egy fél napot. A program meglehetősen egyszerű felépítésű, vagyis bárki könnyedén ki tud igazodni rajta. Csak egy kattintás az egérrel, és máris a kívánt helyre ugorhatunk.

A témaköröket külön-külön csoportosították, és aki esetleg nem érti az angol nyelvet, a képes útmutató alapján mégis fogalmat tud alkotni a CD tartalmáról. Az attrakciót az A Hew Hope négy átalakított része jelenti. A Making Magic a 'Sneak Preview: New Sequences' részében elsőként a Tatooine sivatagában mászkáló rohamosztagos csapat "megkreálásának" kezdőfázisait nézhetjük végig. Egy rövid filmbejátszás segítségével megtekinthető az eredeti 1977-es verzió is, majd kis ikonok segítségével átlapozhatók a stroryboard-hoz készített rajzok, és az első számítógépes animációk. A tervek megszületése és a mozgó, rohamosztagosok teherhordó állataként szereplő dewback bemutatása között szinte pontosan egy év telt el, de ekkor még gyakorlatilag sehol sem tartottak. Le kellett forgatni egy élőszereplős jelenetet, és beleilleszteni a közben elkészült animációkat. Lucas állandó kapcsolatban állt az animátorokkal, és a Making Magic-ben sokszor láthatóak azokról a megbeszélésekről is filmfelvételek, ahol az addig elkészült trükköket mutatják be Lucas-nak. Az író-rendező-producer elégedett volt az ILM csapat munkájával, és tetszését általában kifejezésre is juttatta.

A program további részei, mint a Mos Eisley városkép átformálása, Jabba és Han találkozása, valamint a döntő ütközet a Halálcsillag ellen ugyanilyen részletesen ki vannak tárgyalva. Mos Eisley fontos szerepet kapott már 1977-ben is, de akkor az anyagi lehetőségek erősen rányomták bélyegüket a külső helyszíni felvételekre is. Lucas eredetileg nyüzsgő nagyvárosként álmodta meg, ahol zajlik az élet, jönnek-mennek az űrhajók, és mindig történik valami szokatlan. (Például egy hatalmas állat megijed a száguldozó légi-robogótól.) Ehelyett azonban kénytelen volt beérni azzal az egyetlen utcával, ahol engedélyezték a forgatást, ez pedig igen csak korlátozta a stáb mozgását. Két évtizeddel később már nem volt akadálya annak, hogy Mos Eisley olyan nagy legyen, amilyennek ki lett találva. A város szélén bucka-patkányok szaladgálnak, az utcákon a galaxis szinte minden létező szerves és szervetlen faja megtalálható, az égen egyfolytában nyüzsögnek a különböző típusú űrhajók. A város új külsejét meglehetősen nagy makettként építették fel, majd természetes fénynél, vagyis a filmstúdió udvarán filmre rögzítették. Ebben a látképbe kerültek bele a kék háttér előtt felvett statiszták, járművek és robotok. Az egyszerűség kedvéért itt-ott spórolni akartak, de ez nem mindenhol jött össze tökéletesen. A főutca elején álldogáló rohamosztagosokat áttükrözték a másik oldalra, ami alapjában véve nem lett volna rossz elgondolás, csak éppen az árnyékok is átfordultak a másik irányba. De hát semmi sem tökéletes, ilyen apróságokat bármelyik filmben fel lehet fedezni.

A Special Edition reklámozása során a legtöbbször Jabba és Han találkozása került a televíziók képernyőjére. A Making Magic-ben csak egy nyúlfarknyi részlet tekinthető meg az eredetiből, viszont az új Jabba megkreálásának fázisaiba alaposan elmélyülhetünk. Láthatjuk, hogyan ültettek át a Jedi...-hoz megalkotott figurát számítógépes animációra, és mozgását milyen rafinált módszerek segítségével szinkronizálták össze Harrison Ford-éval. Az ILM szakemberei sikeresen oldották meg azt a reménytelennek tűnő feladatot is miképpen kerülje meg Han Solo a gengsztervezért. A storyboard-ok tanúsága szerint először egy lebegtető szerkezettel emelték volna fel Jabbát, de ezt az ötletet hamar elvetették. Aztán kipattant az isteni szikra, és a corelliai csempészt „egyszerűen” felemelték, vagyis olyan hatást kölcsönöztek a mozgásának, mintha átmászott volna a terjedelmes hutt rémségen. Ez rendkívül komikusan hat a filmben, és amikor George Lucas először meglátta, nagyon díjazta a kivitelezést. Jabba-t húsz évvel korábban stop-motion figuraként akarták filmre vinni, de a kor technikai szintje óva intette Lucas-t a terv megvalósításától. (Leforgattak tehát egy élőszereplős jelenetet, aztán jó mélyen elsüllyesztették az egészet.)

Az utolsó nagy erőpróbát a Halálcsillag felszíne felett zajló csata jelentette. Az ILM gárdájának már régóta nincs szüksége dróton függő modellekre ahhoz, hogy látványos űrcsatákat hozzanak létre. Annak idején a kamerát mozgatták a rögzített makettek előtt, és ezzel imitálták az összes jármű száguldozását. Manapság "elég" három dimenzióban megrajzolni őket, utána már bármilyen mozgássor szimulálható velük. Ennek köszönhetően a vadászgépek gyorsabbak, fordulékonyabbak és veszélyesebbek lettek.

A Making Magic sokat foglakozik a járművek állatok és robotok modellezésével. A 'LucasFilm Archives' című részben körbeforgó animációk segítségével szemügyre vehetjük a frissen kitalált birodalmi leszállóegységet (Imperial Lander), Luke Skywalker terepsiklóját, és persze az X- és Y-szárnyú vadászgépeket, bekapcsolt hajtóművel.

Az archívumok másik részében a produkciós fotókat állították sorba, méghozzá mindhárom filmből válogatva. Ellátogathatunk a "rohamosztagos páncélgyárba", megnézhetjük a statiszták felvételek előtti készülődését, a próbákat, és a felvételek szüneteiben lezajlott marháskodást. A tréfa kedvéért rohamosztagosok vezetnek "renitens" jawákat, sőt, a LucasFilm művészeti vezetőjét, a mosolygó Mark Moore-t is közrefogják, fegyvert szegezve rá.

A CD az Industrial Light and Magic munkatársait tevékenységük alapján mutatja be, röviden összegezve pályafutásuk állomásait. Az ILM veteránjait Dennis Muren-től John Knoll-ig láthatjuk munka közben, párosítva a kilencvenes évekbeli arcukat a tizenöt-húsz évvel korábban készült fotóikkal. (Többségük más, Star Wars-on kívüli szuperprodukcióban is részt vett, az E. T.-től az Indiana Jones-ig. )

A storyboard-ok mindig is nagy szerepet kaptak a Star Wars filmek elkészítésében. Az addig soha nem látott világokat kultúrákat, fajokat Lucas valahogy meg akarta ismertetni munkatársaival is. ezért kézzel rajzolt vázlatok sokaságát készíttette el fantáziadús grafikusokkal. A Special Edition munkálatai előtt ismét neki kellett állni az ilyen jellegű rajzolgatásnak, de most nagyobbrészt a kész jelenetekbe kellett beleilleszteni az utólag elkészített trükköket. Ez így persze kicsit egyszerűen hangozhat, de ha belegondolunk abba, hogy a megkreált robotokat, járműveket, szereplöket nemcsak behelyezni kellett, hanem térben is mozgatni, akkor elképzelhetjük, mennyi előzetes tervezgetés szükségeltetett egyetlen képsor átalakításához, nem is beszélve az egész filmről. A storyboard-ok pont azt a célt szolgálták, hogy megkönnyítsék a vizuális hatások könnyebb elképzelését. A `76-os vázlatszerű rajzocskákhoz képest, a briliáns képességű rajzolóknak hála, a Special Edition-höz képregény-színvonalú grafikák születtek. Nekik köszönhetően kevesebb macerával járt az élőszereplős jelenetek beállítása, és a számítógépes trükkök megtervezése.