Lanna,
az elveszett (3. rész)
Rajongói novella - Írta: Markovics
László
A
tizennégyes teherdokk szervizcsarnokában szinte már teljesen végeztek
az Eagle javításaival. A dolog jobban alakult, mint ahogy Kido
kapitány gondolta volna. A koréliai teherkomp sérülései mégsem
voltak olyan súlyosak.
Nem hiába, jó anyagból készült ez a madárka - gondolta Kido, miközben
a lebegő platformmal újra megkerülte kedvenc hajóját.
- A fékrakéta tartóit is erősítsétek meg! - szólt oda a két asztromechanikai
robotnak. Az antigravitációs tolólapokkal ellátott droidok azonnal
felemelkedtek, és munkához láttak a hajó hátuljánál. A kapitány
még nézte őket egy darabig, azután visszasiklott a hajófeljáróhoz.
Ha ilyen jól haladnak, holnap ilyenkor már messze járnak a Colloduthtól,
és nem csak a bázist, de az elmúlt napok kellemetlenségeit is
maguk mögött tudják majd. Kido ennek már előre is örült. Miközben
lesétált a platformról, egy sanda pillantást küldött a feljárón
toporgó Han Solo felé, és magában megmosolyogta a fiút. Nagyon
emlékeztette az ifjúkori önmagára, annak ellenére, hogy nem álltak
rokonságban. Igazán kedvelte Hant, és sajnálta, hogy az ifjú a
hírhedt Shrike-nak dolgozik; szinte a rabszolgája a csempész-vezérnek,
gondolta. Már csaknem féléve, hogy magához vette, kibérelte az
ügyes fiút, de egyetlen kreditet sem sajnált, amit érte kellett
fizetnie, hiszen Solo jól megdolgozott a pénzéért. Kido még azon
is elgondolkodott, hogy esetleg kiváltja Hant, bár Shrike biztos
megkérné az árát.
- Úgy látom mennél már - szólt oda a kadétnak.
- Azt hiszem jól állunk kapitány úr, és talán rám már nincs...
- kezdett bele Han, de nem is kellett végigmondania, a kapitány
vigyorogva rábólintott.
- Jól van fiam, elmehetsz. De időben érj vissza! - mondta felemelt
ujjal a tagbaszakadt koréliai, mert eszébe jutott Shrike, és nem
szerette volna magára haragítani a véreskezű gengsztert.
- A hetes szintet kerüld el, ne vegyülj a csempészekkel! Ha pedig
összefutnál Perinnel, mondd meg neki - itt elharapta a szót -
de ne is mondj neki semmit, majd meglátja, mit kap tőlem, ha visszajön
- mondta mérgesen a kapitány. A navigátora nem sokkal az ideérkezésük
után eltűnt, és azóta sem jelentkezett. Talán a pénz miatt - gondolta
Kido, és már azt is bánta, hogy felvette ezt a megbízhatatlan
korcsot. De most itt állt navigátor nélkül és ez nagyon bosszantotta.
- Én sajnálom - kezdte zavartan Han Solo. - De lehet, hogy miattam
van. Folyton bosszantottam, amiért... - kereste a megfelelő szót
- olyan foltozott. Talán meg is bántottam - tanakodott a fiú.
- Ugyan, hagyd már! Nem kell őt sajnálnod, önszántából olyan,
amilyen. Az egész fajtája gépesíti magát - magyarázta Kido. -
Ez a mániájuk. Így akarnak eljutni a tökéletességhez - fejezte
be a kapitány, értetlenkedő tekintettel. A kadét ráncolt homlokkal
bólogatott, a világegyetem egy újabb furcsaságát hallva, de közben
már fel-felpillantott a csábító szuperszint irányába.
Kido elértette a pillantást.
- Na jól van, indulj, mielőtt meggondolom magam! - bocsátotta
el fiatal beosztottját. A legszívesebben elkísérte volna maga
is. Ráfért már a kikapcsolódás, a hetek óta tartó utazások kimerítették.
De képtelen volt itt hagyni az Eagle-t, valahogy egy rossz érzés
tartotta hatalmában, mióta az állomásra érkeztek. Han Solonak
viszont több sem kellett, őt semmi sem tartotta vissza, már el
is sietett a turbólift irányába. A kapitány nézte a távolodó kadétot,
a droidok folytatták a munkát, minden folyt a megszokott medrében.
Azaz talán mégsem. Valamivel távolabb, a szervizszintre vezető
folyosók be- és kijáratainál klón katonák jelentek meg. Átvették
az állomás fontosabb őrposztjait szinte mindenütt, és ezzel némi
aggodalmat keltettek az itt élők között. Egy szakasz veterán klón,
még az első generációból való, pont a tizennégyes dokk felé masírozott.
Letartóztatási parancsuk volt egy Kido Ferisco nevű koréliai kapitánnyal
szemben, árulás vádjával.
Vennon Albatan, a Collodutht irányító állomásparancsnokok legsikeresebbike
lehetett, hiszen régebb óta töltötte be ezt a posztot, mint nyolc
elődje közül bárki. Mindamellett megmaradt egyszerű embernek,
és megmaradtak a régi, rossz szokásai is. Például nem tudott lemondani
a fűszeres gőz örömeiről sem, ami leginkább a huttok kedvtelése
volt, ő is tőlük vette át hajdanán. A saját lakosztályában egy
külön kabint tartott fenn erre a célra. Most is itt múlatta az
időt, méla kábulatban. Kissé talán elsokallta a fűszer mennyiségét,
de szüksége volt a lazításra a Tarkinnal való találkozás után.
Nagyon rossz hatást tett rá a kormányzó, és szerette volna már
minél távolabb tudni állomásától a "Ghormani mészárost".
Még a gőzkabin forróságában is kirázta tőle a hideg. Miután megelégelte
a szaunát, az elszívók néhány másodperc alatt megtisztították
a fülkét az aromás gőztől, és Vennon, rabiliai selyemköntösét
magára tekerve botorkált ki a szobája hűvösébe. Nehéz testével
hanyagul dőlt végig a pamlagon. Innen bámult ki a panoráma ablakán
túli világra. Az ő világára.
Az állomás legfelső szintjén átívelő acélüveg kupola alatt, a
Kant épület a legmagasabbak közé tartozott, a főnök innen jól
láthatta a városközpontot, a nyüzsgést. Ablakaiból az állomás
legelőkelőbb szintjét bámulhatta, és megfeledkezhetett a szegényebb
alsóbb szintekről, ahová csak néhanap nézett le.
A felszolgáló droid máris hozta a gazda kedvenc italát és ételeit,
a tálcáin egyensúlyozva kínálva az ínyencségeket urának. De Vennon
egy mozdulattal elhessegette a túlbuzgó robotot, ami azonnal tovább
is suhant. Az állomásfőnöknek most nem volt étvágya, és egyedül
akart maradni. Némi időbe telt, mire észrevette, hogy még sincs
egyedül a tágas luxuslakosztályban. A narancsban izzó világító
oszlopok sápadt fényében egy apró, törékeny alak sziluettje rajzolódott
ki. Az árnyék közelebb jött Vennonhoz, és a főnök már látta az
ismeretlen nőt, aki a karbantartók kezeslábasát viselte. De mit
kereshet itt egy szerelő? - tette fel magának a kérdést Albatan
főnök. Ő biztosan nem hívta ide. Vagy csak tényleg besokallt a
Hutt fűszerrel, és képzelődik? De ezt a kétségét hamar eloszlatta
az idegen, aki ekkor megszólalt.
- Üdvözlöm Albatan parancsnok! Beszélnünk kell - jelentette be
Lanna.
A főnök gyorsan lerázta magáról a kábulatot, és az üvegasztal
beépített modulja felé nyúlt. De képtelen volt elérni, a pamlag
puha párnái visszahúzták a süppedésbe, és olyan fáradtság lett
úrrá rajta, hogy a karjai is lehanyatlottak.
- Ki maga? Mit akar tőlem? - kérdezte Albatan kábultan, az idegent.
- Beszéljen nekem a titkos munkákról, a tiltott szektorról! -
szólította fel a Jedi Vennont, és az Erővel növelte meg szavai
hangsúlyát.
Albatan először megrémült, félelem járta át a lelkét, kiutat keresett.
Hol lehetnek most a testőrei? Miért nem jön már be a két zabrak,
hogy elkergessék ezt a furcsa idegent? Ki lehet ez a nő, talán
egy terrorista? Tarkin megmondta... - de a rémület itt véget ért,
szétfoszlottak a sötét gondolatok, a főnök hirtelen megnyugodott,
és teljesen ellazult. Az Erő jótékony köde vette körül, csitította
le túláradó félelmét.
Lanna lehunyta szemét és még erősebben koncentrált az ernyedten
pihegő állomásfőnökre. Közben a bejáratot elzáró dúracél ajtó
mögé is kinyúlt az Erővel, ahol a két buzgó zabrak testőr még
mindig a furcsa hangok forrását kereste. Aztán a főnökhöz szólt.
- Mondjon el nekem mindent, Vennon Albatan! Mindent, amit tudnom
kell!
És az idős kövér férfi, a Colloduth bázis főnöke, beszélni kezdett.
Elmondott mindent, amit tudott, de még annál is többet. Tudatalattijának
rejtekéből olyan információk kerültek elő, amiken ő maga is csodálkozott
volna.
Lanna hallhatott hatalmas prizmákról, melyeket a ritka drullin
kristályból csiszoltak. Többévnyi titkos kutatásról, megfeszített
munkáról a Tanaab bányáiban. Még titkosabb birodalmi projektről,
fenyegetésről, és vaskezű kormányzók rémtetteiről… A főnök csak
beszélt, szeme a semmibe révedt, kopasz fején izzadság gyöngyözött,
ahogy az Erő kihúzta belőle mindazt, amire Lanna kíváncsi volt.
Azután a Jedi eleresztette a főnök tudatát, aki szinte ájultan
dőlt végig a bársonyos párnákon. Lanna is felsóhajtott, kissé
kimerítette ez a feladat. Megengedett magának némi pihenést. De
csak egy percet lazított, most nem volt idő. A főnökből kiszedett
információk tudatában néhány órája maradt csupán, hogy megakadályozzon
valamit. A feladat lassan alakot öltött, az Erő szele végre elfújta
a bizonytalanság ködét. Lanna már tudta mi lesz a dolga, már tudta
miről szóltak azok a sötét álmok az elmúlt hosszú hónapokban.
Csak még azt nem tudta, hogy hajtja végre a feladatát. Ez egyelőre,
az Erő rejtélye marad.
Lanna visszatért a jelenbe, az Erő jelezte neki a veszélyt. Az
őrök az ajtó felé közeledtek. A Jedi az aléltan fekvő bázisfőnökhöz
lépett, és megérintette a férfi karját.
- Nem történt semmi - suttogta neki. - Felejtsd el ezt a találkozást!
Az egyik zabrak testőr már az ajtó kapcsolóján matatott, és talán
csodálkozott is, amiért az ajtó nem akart kinyílni. A másik is
odaért, és egy újabb kombinációval próbálkozott. A sötét dúracél
ajtó végre félresiklott. Az őrök beléptek, és körbejárták a szobát.
Az egyik zabrak testőr az ágyán fekvő Vennont méregette, az öreg
verítékben úszva hortyogott. A tetovált arcú harcos elfintorította
kényes orrát; a levegő a Hutt fűszer aromás illatától volt terhes.
A másik őr az erkélyre nyíló ajtóhoz lépett, és esküdni mert volna
rá, hogy egy karcsú alakot látott kiugrani a plasztik mellvéden
át a mélybe. De erről az őrült látomásról inkább nem tett említést
a társának.
Lanna puhán érkezett a három szinttel lejjebb futó kábelcsatornára,
ami alig lehetett szélesebb egy arasznál. A Jedi lazán sétált
végig a rugalmas csövön, mit sem törődve a lába alatti harmincemeletnyi
mélységgel. Amint átért a csatornát tartó acél póznához, lekuporodott
és onnan figyelt. A Kant épület valamennyi szintjét az állomás
magas rangú beosztottai lakták, és a fontosabb vendégek. Vigyáznia
kellett, hisz számtalan kamera és riasztó védte ezt a fontos épületet.
Minden szinten fegyveresek őrködtek, helyi rendfenntartók és szabadúszók
vegyesen. A fontosabb lakókra pedig klón gárdisták vigyáztak,
állig felfegyverzett, jól képzett harcosok. Azt a sullusti navigátort
is őrizhette jó néhány, akire Lanna olyan kíváncsi volt. Talán
meg kellene próbálni. Csak beszélnie kell vele. Sőt, nem is kell
beszélnie, hiszen az a sullusti navigátor telepata humanoid. De
az idő még nem jött el. Még nem. Épp eleget kockáztatott az állomásfőnökkel,
most már tovább kellett állnia.
A Jedi lehunyta szemét, hagyta, hogy az Erő ellazítsa, teljesen
lehiggadt. Az épület egyik sarka mögül egy lassan lebegő légtisztító
droid bukkant fel. Speciális aerosolokat permetezett a légtérbe,
melyek megkötötték a szmogot. Lanna az Erővel már bele is nyúlt
a gép ócska burkolatába, és kissé áthangolta annak programját.
A droid egyenesen a Jedi nőhöz röppent, és Lanna átugrott rá.
A lebegő megbillent, de stabilizátorai elég gyorsan korrigáltak.
Máris siklottak tovább, olyan irányba, amely sehogy sem egyezett
meg a droid eredeti útvonal-parancsával. Az azonos magasságban
suhanó járművek utasai megbámulták a légidroidon ücsörgő szerelőt,
de már nem is csodálkoztak, hisz elég sok furcsaság történt mostanában
a Colloduthon.
Darth Vader nem is próbálta leplezni dühét, ilyesmivel már régóta
nem próbálkozott. Páncélkesztyűs ökle nagyot csattant a vezérlőkonzolon.
A monitorok képe egy pillanatra megugrott, és a teremben ülő valamennyi
technikus összerezzent. Egyikük sem mert az őrjöngő fekete lovagra
nézni.
A tucatnyi birodalmi katona is hátrébb húzódott, klón kondicionálásuk
sem védhette meg őket a Sith Lord haragjától. Csupán egyetlen
személy mosolygott, csak ő találta ironikusnak a helyzetet.
- Ugyan Vader lovag, higgadjon le, kérem! - mondta Tarkin kormányzó
kissé korholóan. - Biztosan találunk valami megoldást.
- Ostobaság volt az ön részéről, hogy kivégeztette a kalózt -
jelentette ki Vader vádló hangon. - Mielőtt kihallgathattam volna
- tette hozzá.
- Mindent tudunk, amit elmondhatott volna. Ott a kiborg részletes
jelentése - magyarázta Tarkin. - És letartóztatási parancsot adtam
ki a kapitány ellen. Ha behozzák, kihallgathatja. Bár nem értem
miért fújja fel ennyire...
- Azt maga nem értheti. Hogy is érthetné... - mondta maga elé
Vader, de már kezdett lecsillapodni. - Meg kell találnom azt a
Jedit - suttogta a fekete maszk mögül.
- De miből gondolja, hogy itt van? Sokkal valószínűbb, hogy elszökött...
- Aligha! - vágott a kormányzó szavába Vader. - A Jedi itt van.
Érzem. És ne gondolja, hogy akár ön, akár a dédelgetett terve
biztonságban van, amíg el nem kapom azt a Jedit, Tarkin! - jelentette
ki a lovag, burkolt fenyegetéssel a hangjában. - Ha maga kell
neki, ezek aligha fogják megvédeni - mutatott Vader a körben álló
klón katonákra. - Egy Jedi száz ilyennel is felér - fejezte be
előadását a Sith lovag, és válaszra sem várva elviharzott.
A katonák pedig igyekeztek félreállni a fekete tömeg útjából.
- Most meg hová megy? - szólt utána a kormányzó.
- Megkeresem - válaszolta dörmögve Vader, miközben éjfekete köpenye
eltűnt az átjáróban.
Tarkin csak legyintett a fékezhetetlen fekete lovagra. Nehezen
állhatta ezt a kezelhetetlen alakot, de nem tehetett semmit. -
Hiszen a császár kegyeltje - gondolta magában az ambiciózus férfi.
Mindenesetre magához hívatta a tisztjeit, és megerősíttette az
őrségeket.
<<<
2. rész
4.
rész >>> |