Lanna, az elveszett (3. rész)
Rajongói novella - Írta: Markovics László

A tizennégyes teherdokk szervizcsarnokában szinte már teljesen végeztek az Eagle javításaival. A dolog jobban alakult, mint ahogy Kido kapitány gondolta volna. A koréliai teherkomp sérülései mégsem voltak olyan súlyosak.
Nem hiába, jó anyagból készült ez a madárka - gondolta Kido, miközben a lebegő platformmal újra megkerülte kedvenc hajóját.
- A fékrakéta tartóit is erősítsétek meg! - szólt oda a két asztromechanikai robotnak. Az antigravitációs tolólapokkal ellátott droidok azonnal felemelkedtek, és munkához láttak a hajó hátuljánál. A kapitány még nézte őket egy darabig, azután visszasiklott a hajófeljáróhoz. Ha ilyen jól haladnak, holnap ilyenkor már messze járnak a Colloduthtól, és nem csak a bázist, de az elmúlt napok kellemetlenségeit is maguk mögött tudják majd. Kido ennek már előre is örült. Miközben lesétált a platformról, egy sanda pillantást küldött a feljárón toporgó Han Solo felé, és magában megmosolyogta a fiút. Nagyon emlékeztette az ifjúkori önmagára, annak ellenére, hogy nem álltak rokonságban. Igazán kedvelte Hant, és sajnálta, hogy az ifjú a hírhedt Shrike-nak dolgozik; szinte a rabszolgája a csempész-vezérnek, gondolta. Már csaknem féléve, hogy magához vette, kibérelte az ügyes fiút, de egyetlen kreditet sem sajnált, amit érte kellett fizetnie, hiszen Solo jól megdolgozott a pénzéért. Kido még azon is elgondolkodott, hogy esetleg kiváltja Hant, bár Shrike biztos megkérné az árát.
- Úgy látom mennél már - szólt oda a kadétnak.
- Azt hiszem jól állunk kapitány úr, és talán rám már nincs... - kezdett bele Han, de nem is kellett végigmondania, a kapitány vigyorogva rábólintott.
- Jól van fiam, elmehetsz. De időben érj vissza! - mondta felemelt ujjal a tagbaszakadt koréliai, mert eszébe jutott Shrike, és nem szerette volna magára haragítani a véreskezű gengsztert.
- A hetes szintet kerüld el, ne vegyülj a csempészekkel! Ha pedig összefutnál Perinnel, mondd meg neki - itt elharapta a szót - de ne is mondj neki semmit, majd meglátja, mit kap tőlem, ha visszajön - mondta mérgesen a kapitány. A navigátora nem sokkal az ideérkezésük után eltűnt, és azóta sem jelentkezett. Talán a pénz miatt - gondolta Kido, és már azt is bánta, hogy felvette ezt a megbízhatatlan korcsot. De most itt állt navigátor nélkül és ez nagyon bosszantotta.
- Én sajnálom - kezdte zavartan Han Solo. - De lehet, hogy miattam van. Folyton bosszantottam, amiért... - kereste a megfelelő szót - olyan foltozott. Talán meg is bántottam - tanakodott a fiú.
- Ugyan, hagyd már! Nem kell őt sajnálnod, önszántából olyan, amilyen. Az egész fajtája gépesíti magát - magyarázta Kido. - Ez a mániájuk. Így akarnak eljutni a tökéletességhez - fejezte be a kapitány, értetlenkedő tekintettel. A kadét ráncolt homlokkal bólogatott, a világegyetem egy újabb furcsaságát hallva, de közben már fel-felpillantott a csábító szuperszint irányába.
Kido elértette a pillantást.
- Na jól van, indulj, mielőtt meggondolom magam! - bocsátotta el fiatal beosztottját. A legszívesebben elkísérte volna maga is. Ráfért már a kikapcsolódás, a hetek óta tartó utazások kimerítették. De képtelen volt itt hagyni az Eagle-t, valahogy egy rossz érzés tartotta hatalmában, mióta az állomásra érkeztek. Han Solonak viszont több sem kellett, őt semmi sem tartotta vissza, már el is sietett a turbólift irányába. A kapitány nézte a távolodó kadétot, a droidok folytatták a munkát, minden folyt a megszokott medrében. Azaz talán mégsem. Valamivel távolabb, a szervizszintre vezető folyosók be- és kijáratainál klón katonák jelentek meg. Átvették az állomás fontosabb őrposztjait szinte mindenütt, és ezzel némi aggodalmat keltettek az itt élők között. Egy szakasz veterán klón, még az első generációból való, pont a tizennégyes dokk felé masírozott. Letartóztatási parancsuk volt egy Kido Ferisco nevű koréliai kapitánnyal szemben, árulás vádjával.

Vennon Albatan, a Collodutht irányító állomásparancsnokok legsikeresebbike lehetett, hiszen régebb óta töltötte be ezt a posztot, mint nyolc elődje közül bárki. Mindamellett megmaradt egyszerű embernek, és megmaradtak a régi, rossz szokásai is. Például nem tudott lemondani a fűszeres gőz örömeiről sem, ami leginkább a huttok kedvtelése volt, ő is tőlük vette át hajdanán. A saját lakosztályában egy külön kabint tartott fenn erre a célra. Most is itt múlatta az időt, méla kábulatban. Kissé talán elsokallta a fűszer mennyiségét, de szüksége volt a lazításra a Tarkinnal való találkozás után. Nagyon rossz hatást tett rá a kormányzó, és szerette volna már minél távolabb tudni állomásától a "Ghormani mészárost". Még a gőzkabin forróságában is kirázta tőle a hideg. Miután megelégelte a szaunát, az elszívók néhány másodperc alatt megtisztították a fülkét az aromás gőztől, és Vennon, rabiliai selyemköntösét magára tekerve botorkált ki a szobája hűvösébe. Nehéz testével hanyagul dőlt végig a pamlagon. Innen bámult ki a panoráma ablakán túli világra. Az ő világára.
Az állomás legfelső szintjén átívelő acélüveg kupola alatt, a Kant épület a legmagasabbak közé tartozott, a főnök innen jól láthatta a városközpontot, a nyüzsgést. Ablakaiból az állomás legelőkelőbb szintjét bámulhatta, és megfeledkezhetett a szegényebb alsóbb szintekről, ahová csak néhanap nézett le.
A felszolgáló droid máris hozta a gazda kedvenc italát és ételeit, a tálcáin egyensúlyozva kínálva az ínyencségeket urának. De Vennon egy mozdulattal elhessegette a túlbuzgó robotot, ami azonnal tovább is suhant. Az állomásfőnöknek most nem volt étvágya, és egyedül akart maradni. Némi időbe telt, mire észrevette, hogy még sincs egyedül a tágas luxuslakosztályban. A narancsban izzó világító oszlopok sápadt fényében egy apró, törékeny alak sziluettje rajzolódott ki. Az árnyék közelebb jött Vennonhoz, és a főnök már látta az ismeretlen nőt, aki a karbantartók kezeslábasát viselte. De mit kereshet itt egy szerelő? - tette fel magának a kérdést Albatan főnök. Ő biztosan nem hívta ide. Vagy csak tényleg besokallt a Hutt fűszerrel, és képzelődik? De ezt a kétségét hamar eloszlatta az idegen, aki ekkor megszólalt.
- Üdvözlöm Albatan parancsnok! Beszélnünk kell - jelentette be Lanna.
A főnök gyorsan lerázta magáról a kábulatot, és az üvegasztal beépített modulja felé nyúlt. De képtelen volt elérni, a pamlag puha párnái visszahúzták a süppedésbe, és olyan fáradtság lett úrrá rajta, hogy a karjai is lehanyatlottak.
- Ki maga? Mit akar tőlem? - kérdezte Albatan kábultan, az idegent.
- Beszéljen nekem a titkos munkákról, a tiltott szektorról! - szólította fel a Jedi Vennont, és az Erővel növelte meg szavai hangsúlyát.
Albatan először megrémült, félelem járta át a lelkét, kiutat keresett. Hol lehetnek most a testőrei? Miért nem jön már be a két zabrak, hogy elkergessék ezt a furcsa idegent? Ki lehet ez a nő, talán egy terrorista? Tarkin megmondta... - de a rémület itt véget ért, szétfoszlottak a sötét gondolatok, a főnök hirtelen megnyugodott, és teljesen ellazult. Az Erő jótékony köde vette körül, csitította le túláradó félelmét.
Lanna lehunyta szemét és még erősebben koncentrált az ernyedten pihegő állomásfőnökre. Közben a bejáratot elzáró dúracél ajtó mögé is kinyúlt az Erővel, ahol a két buzgó zabrak testőr még mindig a furcsa hangok forrását kereste. Aztán a főnökhöz szólt.
- Mondjon el nekem mindent, Vennon Albatan! Mindent, amit tudnom kell!
És az idős kövér férfi, a Colloduth bázis főnöke, beszélni kezdett. Elmondott mindent, amit tudott, de még annál is többet. Tudatalattijának rejtekéből olyan információk kerültek elő, amiken ő maga is csodálkozott volna.
Lanna hallhatott hatalmas prizmákról, melyeket a ritka drullin kristályból csiszoltak. Többévnyi titkos kutatásról, megfeszített munkáról a Tanaab bányáiban. Még titkosabb birodalmi projektről, fenyegetésről, és vaskezű kormányzók rémtetteiről… A főnök csak beszélt, szeme a semmibe révedt, kopasz fején izzadság gyöngyözött, ahogy az Erő kihúzta belőle mindazt, amire Lanna kíváncsi volt. Azután a Jedi eleresztette a főnök tudatát, aki szinte ájultan dőlt végig a bársonyos párnákon. Lanna is felsóhajtott, kissé kimerítette ez a feladat. Megengedett magának némi pihenést. De csak egy percet lazított, most nem volt idő. A főnökből kiszedett információk tudatában néhány órája maradt csupán, hogy megakadályozzon valamit. A feladat lassan alakot öltött, az Erő szele végre elfújta a bizonytalanság ködét. Lanna már tudta mi lesz a dolga, már tudta miről szóltak azok a sötét álmok az elmúlt hosszú hónapokban. Csak még azt nem tudta, hogy hajtja végre a feladatát. Ez egyelőre, az Erő rejtélye marad.
Lanna visszatért a jelenbe, az Erő jelezte neki a veszélyt. Az őrök az ajtó felé közeledtek. A Jedi az aléltan fekvő bázisfőnökhöz lépett, és megérintette a férfi karját.
- Nem történt semmi - suttogta neki. - Felejtsd el ezt a találkozást!
Az egyik zabrak testőr már az ajtó kapcsolóján matatott, és talán csodálkozott is, amiért az ajtó nem akart kinyílni. A másik is odaért, és egy újabb kombinációval próbálkozott. A sötét dúracél ajtó végre félresiklott. Az őrök beléptek, és körbejárták a szobát. Az egyik zabrak testőr az ágyán fekvő Vennont méregette, az öreg verítékben úszva hortyogott. A tetovált arcú harcos elfintorította kényes orrát; a levegő a Hutt fűszer aromás illatától volt terhes. A másik őr az erkélyre nyíló ajtóhoz lépett, és esküdni mert volna rá, hogy egy karcsú alakot látott kiugrani a plasztik mellvéden át a mélybe. De erről az őrült látomásról inkább nem tett említést a társának.
Lanna puhán érkezett a három szinttel lejjebb futó kábelcsatornára, ami alig lehetett szélesebb egy arasznál. A Jedi lazán sétált végig a rugalmas csövön, mit sem törődve a lába alatti harmincemeletnyi mélységgel. Amint átért a csatornát tartó acél póznához, lekuporodott és onnan figyelt. A Kant épület valamennyi szintjét az állomás magas rangú beosztottai lakták, és a fontosabb vendégek. Vigyáznia kellett, hisz számtalan kamera és riasztó védte ezt a fontos épületet. Minden szinten fegyveresek őrködtek, helyi rendfenntartók és szabadúszók vegyesen. A fontosabb lakókra pedig klón gárdisták vigyáztak, állig felfegyverzett, jól képzett harcosok. Azt a sullusti navigátort is őrizhette jó néhány, akire Lanna olyan kíváncsi volt. Talán meg kellene próbálni. Csak beszélnie kell vele. Sőt, nem is kell beszélnie, hiszen az a sullusti navigátor telepata humanoid. De az idő még nem jött el. Még nem. Épp eleget kockáztatott az állomásfőnökkel, most már tovább kellett állnia.
A Jedi lehunyta szemét, hagyta, hogy az Erő ellazítsa, teljesen lehiggadt. Az épület egyik sarka mögül egy lassan lebegő légtisztító droid bukkant fel. Speciális aerosolokat permetezett a légtérbe, melyek megkötötték a szmogot. Lanna az Erővel már bele is nyúlt a gép ócska burkolatába, és kissé áthangolta annak programját. A droid egyenesen a Jedi nőhöz röppent, és Lanna átugrott rá. A lebegő megbillent, de stabilizátorai elég gyorsan korrigáltak. Máris siklottak tovább, olyan irányba, amely sehogy sem egyezett meg a droid eredeti útvonal-parancsával. Az azonos magasságban suhanó járművek utasai megbámulták a légidroidon ücsörgő szerelőt, de már nem is csodálkoztak, hisz elég sok furcsaság történt mostanában a Colloduthon.

Darth Vader nem is próbálta leplezni dühét, ilyesmivel már régóta nem próbálkozott. Páncélkesztyűs ökle nagyot csattant a vezérlőkonzolon. A monitorok képe egy pillanatra megugrott, és a teremben ülő valamennyi technikus összerezzent. Egyikük sem mert az őrjöngő fekete lovagra nézni.
A tucatnyi birodalmi katona is hátrébb húzódott, klón kondicionálásuk sem védhette meg őket a Sith Lord haragjától. Csupán egyetlen személy mosolygott, csak ő találta ironikusnak a helyzetet.
- Ugyan Vader lovag, higgadjon le, kérem! - mondta Tarkin kormányzó kissé korholóan. - Biztosan találunk valami megoldást.
- Ostobaság volt az ön részéről, hogy kivégeztette a kalózt - jelentette ki Vader vádló hangon. - Mielőtt kihallgathattam volna - tette hozzá.
- Mindent tudunk, amit elmondhatott volna. Ott a kiborg részletes jelentése - magyarázta Tarkin. - És letartóztatási parancsot adtam ki a kapitány ellen. Ha behozzák, kihallgathatja. Bár nem értem miért fújja fel ennyire...
- Azt maga nem értheti. Hogy is érthetné... - mondta maga elé Vader, de már kezdett lecsillapodni. - Meg kell találnom azt a Jedit - suttogta a fekete maszk mögül.
- De miből gondolja, hogy itt van? Sokkal valószínűbb, hogy elszökött...
- Aligha! - vágott a kormányzó szavába Vader. - A Jedi itt van. Érzem. És ne gondolja, hogy akár ön, akár a dédelgetett terve biztonságban van, amíg el nem kapom azt a Jedit, Tarkin! - jelentette ki a lovag, burkolt fenyegetéssel a hangjában. - Ha maga kell neki, ezek aligha fogják megvédeni - mutatott Vader a körben álló klón katonákra. - Egy Jedi száz ilyennel is felér - fejezte be előadását a Sith lovag, és válaszra sem várva elviharzott.
A katonák pedig igyekeztek félreállni a fekete tömeg útjából.
- Most meg hová megy? - szólt utána a kormányzó.
- Megkeresem - válaszolta dörmögve Vader, miközben éjfekete köpenye eltűnt az átjáróban.
Tarkin csak legyintett a fékezhetetlen fekete lovagra. Nehezen állhatta ezt a kezelhetetlen alakot, de nem tehetett semmit. - Hiszen a császár kegyeltje - gondolta magában az ambiciózus férfi. Mindenesetre magához hívatta a tisztjeit, és megerősíttette az őrségeket.

<<< 2. rész

4. rész >>>