Fekete szoba. Ez a szűk, pár négyzetméteres kis helyiség, amelyben csak két ember és néhány droid tartózkodhat, a birodalmi flotta legtitokzatosabb, és egyben legjobban ellenőrzött területe volt. Az itt szolgálatot teljesítők csak néhány embernek tartoztak beszámolási kötelezettséggel. Kapitány, flottaparancsnok, kormányzó, Uralkodó. Csak kevesen léphették át e szoba küszöbét.
A galaxis határtalanul nagy területei megváltoztatták a hírszerzés szabályait. Kezdetben a kódfejtők szigorúan őrzött felszín alatti objektumokban dolgoztak, egy még szigorúbban őrzött katonai létesítmény rejtekében. A háború azonban mobillá tette ezt a tevékenységet, és a Galaktikus Birodalom csillag-romboló flottájának térhódítása idején már minden egyes ilyen város méretű hajóra egy külön, elszigetelt, és önállóan működő központot kellett telepíteni. A flotta vezetése csak így tudta garantálni azt a rugalmasságot és cselekvési szabadságot, amely a győzelem megszerzéséhez elengedhetetlenül szükséges volt.
Harminckilenc nagy teljesítményű számítógép. Ez volt a lelke a Devastator Fekete szobájának. A számítógépek egyetlen feladatra összpontosították energiájukat, de szükség esetén részfeladatok gyorsabb elvégzése érdekében villámgyorsan leválaszthatók voltak a nagy egységről. A külső szemlélő ezt a folyamatot kusza összevisszaságnak vélhette volna, főleg akkor, amikor valamilyen sürgős adást kellett megfejteni. A flotta hadműveleteit koordináló üzenetek nem jelentettek különösebb problémát a kódolóknak, de amikor az ellenséges adások megfejtése és értelmezése került sorra, sokszor több intuícióra volt szükség, mint szaktudásra.
A Birodalom elleni lázadás kiszélesedése megváltoztatta a kódfejtők életét. A csillag-rombolók olyanokká váltak, mint valamiféle előretolt bázisok. A reguláris hadsereg általában nehezen birkózik a folytonosan bujkáló, a valós erejét állandóan rejtegető ellenféllel, éppen ezért kénytelen felvenni azt a ritmust, amit ő diktál. Valahogy így volt ezzel Cerot hadnagy, a Devastator frissen kinevezett kódfejtő tisztje is. Évfolyamelsőként végzett az Akadémián, és mivel átlagon felüli matematikai képességi voltak, két lehetőséget ajánlottak fel számára. Az első nem tetszett neki túlságosan, bár közelebb állt ahhoz a fajta hagyományos hadviseléshez, amelyhez gyermekkora óta vonzódott. Hosszú távú tüzérség. Pletykák tucatjai keringtek az Akadémia hallgatói között egy szupertitkos fegyverrendszerről, amely egyetlen lövéssel egy bolygó elpusztítására is képes. Cerot azonban ekkor már egy másik szakterület, a kódolás-dekódolás iránt érdeklődött. A második évfolyamban meglátogatták a flotta egyik kiképzőtelepén felállított Fekete szobát, majd meghallgatták egy magát megnevezni nem kívánó tiszt előadását. Cerot-ot valósággal lenyűgözték az ott látottak, és amikor szobormerev arcú tiszt elbocsátotta a látogatókat, már el is döntötte: ő is ide akar tartozni.
És most itt van, a Devastator fedélzetén. Beosztottai, egy őrmester, valamint három kódtörő droid, állandó ügyeletben végezték munkájukat. Cerot lelkesedése pedig egy cseppet sem halványult a szolgálatba lépése óta eltelt időben. Úgy érezte, a bonyolult kódrendszerek galaxisában neki is ott van a nagy lehetőség.
Megszállottan figyelte az űr minden egyes rezdülését, és ugyanilyen elszántsággal vette kezelésbe a különböző jelek halmazát. Semmi sem kerülte el a figyelmét. Bár nagy segítségére voltak a droidok, mégis csak úgy tekintett rájuk, mint egyszerű segédeszközökre. A végleges döntést saját magának hagyta meg, és a kiértékelésben is az ő szava volt a döntő. Ha kellett, inkább összevonta a szolgálati idejét, de nem akart egyetlen szálat sem elvarratlanul hagyni. Csak akkor nyugodott meg teljesen, ha százszázalékos biztonsággal megfejtett egy üzenetet, vagy behatárolt egy adóforrást.
A Devastator már több napja cirkált egy peremsávban. Nem rendeltek mellé más egységeket, mert éppen a feltűnést szerették volna elkerülni vele. Csak semmi demonstráció. Cerot tisztában volt vele, mit is jelent mindez. Nyomára kell bukkanni valaminek, vagy valakinek, a katonai akció csak ezután következhet.
A hadnagy elmélyülten figyelte a monitorok jeleit. Ebben a szektorban, bár nem éltek sokan, mégis hatalmas volt az adatforgalom. A kommunikációs csatornák speciális csomópontja volt ez, egy olyan találkozási hely, ahol soktucatnyi rendszerből futottak össze a tömegtájékoztatás adásai. Ennek az adattengernek az átszűrése nem mindennapi felkészültséget igényelt. Azt pedig igazán nem lehetett állítani, hogy volt rá idő bőven.
Cerot ezt a feladatot sem úgy tekintette, mint rutinmunkát. A tömegkommunikációs csatornák jeleit ízekre szedve próbált valami nem odaillőt találni. Az elmúlt néhány napban folyamatosan figyelték a hagyományos jelforrásokat is, de csak értelmetlen és unalmas dolgokat találtak rajtuk. Civilek beszélgettek civilekkel. Üzleti találkozók, megrendelések halmaza került átvizsgálásra, eredménytelenül. Cerot felfüggesztette a kutatást és egy hirtelen ötlettől vezérelve az egész számítógépes rendszert rákapcsolta a különböző regionális csatornák hírműsorainak átrostálására is, valamint a rendszer egy részét a galaktikus hálózat, a HoloNet itt átáramló hívásainak átvizsgálására szentelte.
A rendszer központi hírműsora nem foglalkozott a lázadással. Jellemző. Ha nem beszélünk egy problémáról, akkor nincs is. Az viszont tény, hogy ezzel a módszerrel nem idegesítik feleslegesen a lakosságot. Mindenki végezheti a munkáját, fizetheti az adót, és besúghatja a környezetében felbukkanó gyanús elemeket.

Titkos háború - 2. rész

Titkos háború - 3. rész