Return of the Jedi - Soundtrack album (1983)
Az eredeti bakelit kiadás
Barta Zoltán írása

Amikor 1983-ban elérkezett a nagy pillanat, és bemutatásra került a klaszszikus Star Wars trilógia befejező része, a filmzenék üzleti felfogásában jelentős változás állt be. Míg a Star Wars abszolút sikert aratott dupla bakelit kiadásban, és a The Empire Strikes Back duplán és szimplán is megjelent, addig a Return of the Jedi kísérőzenéje egyetlen korongon árválkodva került a boltokba. Ettől persze semmivel sem lett rosszabb, mint a korábbi filmek muzsikája, csak éppenséggel egyfajta hiányérzet keríthette hatalmába a hallgatót, aki beszerzte a háromnegyed órásnál valamivel rövidebb anyagot.

Hiányérzetünk, ha nem ismerjük az adott kor marketing-szemléletét, most sem hagyhat minket nyugodni. Miért pont ezeket a zenei elemeket válogatták be, miért nem kapcsoltak hozzá többet? Nos, a filmzene-lemezek még ebben az időben sem voltak túlságosan kelendő cikkek, és a kiadó egyszerűen csak szeretett volna biztosra menni. A Star Wars dupla változatát évekkel korábban alig győzték gyártani, annyi fogyott belőle, de ki tudja, a Jedi... is ennyire kelendő lesz-e? (Itt megjegyezhetjük, hogy sem az Anthology, sem pedig a Special Edition nem oldotta meg a problémákat teljesen, hiszen még mindig maradtak le zenék mindhárom filmből.)

Pedig John Williams, a filmzenék koronázatlan királya ezúttal is kitett magáért. Az előző két epizódhoz gondosan kimunkált karakterorientált aláfestő zenék mellett sok új elemet is felfedezhetünk. Rögtön az elején, a Main Title, vagyis a főcímhez kapcsolt azon zenei rész, amely Darth Vader Halálcsillagra való megérkezését meséli el, szép iskolapéldája a korábbi és az újabb elemek ötvözésének. A hol sejtelmesen, hol indulószerű erősséggel dübörgő zene remekül visszaadja Lord Vader és Jerjerrod parancsnok között lezajló párbeszéd hangulati hatásait, hullámzását. És amikor kiderül, hogy Császár személyesen látogat el az űrállomásra, hogy felügyelje a munkát, a zene tónusa is rögtön fenyegetőbbé válik, mindvégig meghagyva a sötét erők jelenlétét, amit a vonósok oly hátborzongatóan érzékeltetnek.

Az 1983-ban kiadott Return of the Jedi Soundtrack Album mindössze tizenegy felvételt tartalmaz, és tíz évig, a négy CD-s Anthology megjelenéséig hivatalos kiadásban nem is nagyon halltattunk erről több zenét. (A feldolgozás lemezeket most ne soroljuk ide, akármilyen izgalmasak voltak abban az időben.) Az már bevett szokásnak számított, hogy a felvételek nem sorrendben csendülnek fel a lemezen, hanem egy sajátos hangulati sorrendiségben. Így kerülhetett egymás után a főcímzene, az Into the Trap, mely a felkelő flotta Halálcsillag elleni első támadását, és a Birodalmi flottával való összecsapását meséli el, valamint a Luke and Leia, melyben a két testvér endori egymásra találását meséli el érzelmes motívumok segítségével.

A vezérmotívum ebben az összeállításban is az Imperial March. Nem is lehetne más, ez igaz, ennek ellenére mégsem unalmas. Williams mester gondosan, vagy talán nagyon precízen ügyelt arra, hogy kerülje az önismétlést, és a rajongókban kétségeket keltsen a filmzene eredetiségét illetően. Az Imperial March az előző epizódhoz képest nem csak a harcias jelenetek hatását erősítette, de néhány helyen, például az Into the Trap-ben játékos díszítésként is fel lett használva.

És ha már a harcias részeknél tartunk, érdemes figyelmesen meghallgatni a Return of the Jedi című darabot. Ez a Jabba-bárkás leszámolást meséli el, Luke ugródeszkás szaltójától a bárka felrobbanásáig. A főhősök emberfeletti küzdelmét az egyéni párbajok villanásait, a menekülést mind összeboronálva, egyetlen lendületes műben hallhatjuk. A darab annak ellenére egységes összképet mutat, hogy közben számtalan leállás, dramaturgiai megszakítás vágja el a sodró lendületű, szinte vágtázó muzsikát. Ez olyan jól sikerült, hogy a film végére, a Halálcsillag felrobbanásakor ugyanebből szintén bevágtak egy részt. (Ez nem egyedi eset, hiszen az Empire... végén meg egy Hoth-i hósiklós száguldás zenéje csendül fel. Az Episode II-ról nem is beszélve, ahová az első rész főcímzene utáni melódiákat ültették át változtatás nélkül.)

A Return of the Jedi '83-as lemeze szolgált egy meglepetéssel, jelesül tartalmazott két "idegen", vagyis nem komolyzenei felvételt is. A egyik a Lapti Nek, Jabba zenekarának, a Max Reebo Band-nek tolmácsolásában. Az alapvetően funky-s alapokra épülő szám szövegét eredetileg angolul is felvették, de aztán rájöttek, hogy a filmben jobban hangzana valamilyen Star Wars-os, jelesül hutt nyelven. (A szöveget egyébként Anne Arbogast írta, a zenét pedig John Williams alkalmi "kamarazenekara" szolgáltatta, Joseph Williams és Ernie Fosselius közreműködésével.) A film végén, az ünnepi jelenetben felcsendülő Ewok Celebration is hasonló átalakuláson ment át, csak esetében John Williams írta az eredeti angol szöveget, majd ezt Ben Burtt a filmek hangmérnöke keverte át ewok-osra.

Végezetül érdemes néhány szót ejteni a lemezborítóról. A borító kinyitható, belső részen fordított állásban látható a film közismert reklámképe, a Halálcsillaggal, és a csillag-rombolóval, valamint a főszereplők kisebb fotóival. A lemezhez tartozik még egy tekintélyes méretűposzter is, a filmből vett jelenetekkel megspékelve. Akkoriban ez átlagon felüli extrának számított. Ha gyűrődésmentesen sikerült megőrizni, akkor egy ritka darabbal érezhetjük magunkat gazdagabbnak.

(A cikk eredetileg az Echo Base klubújság 26. számában volt olvasható.)

Az 1983-ban megjelent Return of the Jedi bakelit kiadáson a következő felvételek hangzanak el:
 

Side 1:

1. Main Title

2. Into the Trap

3. Luke and Leia

4. Parade of the Ewoks

5. Han Solo Returns

6. Lapti Nek


Side 2:

1. The Forest Battle

2. Rebel Briefing

3. The Emperor

4. The Return of the Jedi

5. Ewok Celebration and Finale

 
Az 1983-ban megjelent Return of the Jedi soundtrack bakelit kiadásának külső- és belső borítója, valamint az ajándékba adott nagyméretű poster: