Star Wars Rebellion
Barta Zoltán összeállítása

Amikor először hallottam arról, hogy a Fantasy Flight Games (FFG) Star Wars Rebellion címmel egy új táblás játékot készül piacra dobni, rögtön eszembe jutott a LucasArts 1998-as azonos című PC-s stratégiai buktája. Akkoriban a LucasArts ugyan sok mindenben az élen járt, de ezek közé nem tartoztak a stratégiai játékok. Oly annyira nem, hogy az első próbálkozásukat - ez volt a Rebellion - hatalmas érdektelenség övezte, amire aztán a következő próbálkozással (Force Commander) még rá is tudtak tenni egy lapáttal. A Rebellion - legalábbis a képernyő előtt ülve - annyira unalmas és idejétmúlt volt, hogy az akkori klubújságban első elkeseredettségemben meg is jegyeztem, hogy inkább egy asztali kártyajátéknak képzelném el, mint RTS-nek, ahogy eredetileg reklámozták. Aztán eltelt csaknem két évtized, és amikor megláttam az első beharangozókat a táblás verzióról, ismét felkeltette az érdeklődésemet. És ezen a ponton kellemes meglepetés ért. Az FFG ugyanis egy olyan játékot tett le az asztalra, amilyennel nem mindennap találkozhatunk, a Star Wars galaxisban meg pláne nem.
A Star Wars Rebellion a klasszikus-trilógia időszakában meglehetősen komplex játékélményt nyújt mindazoknak, akik leülnek vele játszani. Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy kockával dobunk, lépünk egyet előre és levesszük az ellenfél figuráit. Ebben a játékban sokkal nagyobb léptékekben és több dimenzióban kell gondolkodnunk. Egyrészt adva van egy szokatlanul nagy játéktábla, ami szerencsére keménytáblára van kasírozva, vagyis bírni fogja a hosszú távú igénybevételt. Ezen a táblán nyolc bolygórendszer van jelölve, mindegyikben négy-négy bolygóval. Összesen tehát harminckét bolygót tudunk elfoglalni/meghódítani/leigázni. A bolygók persze nemcsak a filmekből, hanem a (régi) Expanded Universe-ből is ismerősek lehetnek mindazoknak, akik komolyabban érdeklődnek a Star Wars iránt. (Közöttük ott van a Coruscant, a Tatooine, a Yavin, a Geonosis, a Naboo, sőt még a fel nem robbantott Alderaan is, valamint a Corelia, a Ryloth és a Madalore, hogy csak a legismertebbeket említsük.) Azoknak tehát, akik jártasak a Star Wars univerzumában, könnyebb a játék bizonyos részének megértése, hiszen a földrajz mellett pl. a karakterek egymáshoz viszonyított kapcsolatának ismerete számukra nagyban befolyásolhatja a játék menetét. Mert itt nem egyszerűen csak hadseregeket és flottákat irányítunk, hanem tekintélyes számú karaktert is belevonhatunk a küzdelembe. A karaktereknek szánhatunk vezetői feladatot, de küldhetjük őket diplomáciai vagy akár szabotázsküldetésre is. Ezzel pedig egy olyan sajátságos hangulatot kap a játék, amivel rögtön a messzi-messzi galaxisban érezhetjük magunkat.
De mielőtt alaposabban kitárgyalnánk az apróbb finomságokat, nézzünk néhány általános tudnivalót magáról a játékról. A hatalmas, mérete miatt két részből összerakható játéktáblát már említettük. Erre integrálva találhatóak a gyártósorok is, amiken a fejlesztés alatt álló egységeinket tudjuk nyomon követni. Egy külön sarokban került feltüntetésre a lázadók bázisa, aminek egyébként a pontos helyét a játék kezdetén csak a lázadókat irányító játékos tudhatja. Ebben nem kell követni a filmek eseményeit, vagyis a titkos bázis helyét randomban kijelölhetjük. (A Star Wars Rebellion egyébként egy alternatív idősíkkal kínál meg minket, vagyis az Alderaan-on kívül még Obi-Wan Kenobit is egyben találjuk, Yularen ezredesről nem is beszélve.)
És itt el is érkeztünk a játék céljához. A birodalmi oldal ugyanis akkor nyer, ha megtalálja a lázadók titkos bázisát, és meg is semmisíti azt. Hogy milyen eszközzel, az teljesen mindegy, lehet ez felszíni csatában vagy esetleg egy Halálcsillag segítségével. Amikor ez megtörténik, a Birodalom rögtön győzelmet arat, függetlenül attól, hogy a lázadóknak mekkora a flottája, és hány - egyébként erős - karaktere van még szétszórva a galaxisban. A Szövetség viszont csak abban bízhat, hogy a Birodalom nem akad olyan könnyen a nyomára, így állandó taktikázásra - és sok feladat sikeres megoldására - kell törekednie a játék folyamán. Ezzel a taktikázással ők kerülhetnek ki győztesen, de ehhez azért sokat kell küzdeni ebben a játékban.

Nos, ez így nagyon egyszerűen hangzik, de tekintve az alapból megadott 4-5 órányi(!) játékidőt, ésszerű kompromisszumnak tűnik. A játékosok egyre jobban kifáradnak, és a sokadik óra után már el is veszthetik a Rebellion iránti érdeklődésüket. (Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet végkimerülésig játszani. A gyakorlottabb gamerek az időkorlátot figyelmen kívül hagyva akár az utolsó emberig küzdhetnek egymással.) Az a bizonyos 4-5 óra pedig már feltételez valamiféle rutint is ebben a játékban, vagyis arra lehet számítani, hogy gyakorlatlanként akár ránk is virradhat, ha leülünk a haverokkal megvívni egy galaxis méretű háborút.

De miért is tart ez olyan sokáig? A kérdés jogos, de elég egy pillantást vetni a Rebellion dobozának tartalmára, a választ rögtön megérthetjük. A csatározásokhoz ugyanis 153(!) egységet mellékeltek. Cirkálók, szállítóegységek, csillagrombolók, vadászgépek, lépegetők, gyalogos katonák, védőpajzs generátorok, ion-ágyúk és persze Halálcsillagok. Igen, ez utóbbi is többes számban, ugyanis a Birodalom a játék végére akár hármat is építhet belőle, és ezzel könnyedén lemattolhatja a lázadókat. (Az egységek bár egyszínűek - a felkelők drappok, a birodalmiak sötétszürkék -, a kidolgozottságuk a kis méretük ellenére az átlagosnál jobbnak mondható. Aki nagyon ráér, még ki is festheti őket, de azért ez a darabszámot tekintve nem lenne kis feladat.) A Star Wars Rebellion-ben a polgárháború sok szinten és helyszínen folyik egyszerre, ugyanis nemcsak hadseregeket vethetünk be a háborúban.

A járművek mellett ott vannak még a már említett karakterek. Ezeket kártyákon megszemélyesítve találhatjuk a dobozban. Az egyszerűbb használat kedvéért mindegyikhez jár egy kis talp, aminek segítségével könnyebben tudjuk őket a táblán tologatni. A Szövetséget a klasszikus Luke Skywalker-Leia hercegnő-Han Solo trió mellett olyan személyek reprezentálják, mint pl. Chewbacca, Mon Mothma, Rieekan tábornok, Wedge Antilles, Madine tábornok és Lando Calrissian. A birodalmi oldalon sem fukarkodtak a nagy nevekkel, hiszen Palpatine császár és Darth Vader félelmetes kettősének árnyékéban azért ott van még Tarkin kormányzó, Ozzel admirális, Tagge tábornok és Veers tábornok is. A két oldal karaktereinél érdemes megemlítenünk, hogy Luke Skywalker fejlődését külön lapokon illusztrálják. Először különösebb extrák nélkül indul útnak, aztán, ha meglátogatja Yodát, képzett jedi lovagként térhet vissza a hadszíntérre. A Birodalom oldalán pedig a galaxis legismertebb fejvadásza, Boba Fett is helyet kapott.

A karakterekkel egyébként olyan küldetésekre indulhatunk, amikkel valamelyest befolyásolhatjuk a játékot. Pl. Chewbacca szabotázsakciót követhet el a Halálcsillag ellen. Ilyenkor kockadobással dől el, hogy sikeres volt-e az akció. (A hatoldalú kockákra nem számok, hanem szimbólumok lettek festve, ezekből kell kiolvasni, mennyire voltunk eredményesek.) Igazán akkor válik izgalmassá a dolog, ha küldetés közben egy erős karakterrel kerülünk szembe, aki váratlan húzással áll elő. Mondjuk Leia hercegnő diplomáciai küldetésre érkezik egy bolygóra, ahol összefut Palpatine császárral. Az uralkodó foglyul ejti, de ahelyett, hogy kivégeztetné, inkább átállítja a sötét oldalra. Ez jelentős csapás a felkelőkre nézve, hiszen egy fontos karakter tűnik el a palettájukról. De ugyanígy foglyul ejthetjük Han Solot is, akit aztán lefagyasztva tehetünk partvonalra. Eközben persze a másik oldalon eszkalálhatjuk a felkelést, hiszen Mon Mothmával elég politikai befolyásra tehetünk szert egy-egy adott rendszerben.

Az igazán látványos harcok természetesen flottaszinten zajlanak, az action deck-ek segítségével. Ezekről könnyű lepuskázni az egyes egységekhez rendelt értékeket, vagyis a játékosoknak nem kell mindet fejben tartaniuk. Csupán a kockák szimbólumainak jelentését kell értenünk, a többi már gyerekjáték. Párórányi játék után a nagy tábla kezd egy világháborús film demonstrációs térképére hasonlítani, amin a hadműveleteket szemléltették. Na, ilyenkor kell igazán jó döntéseket hozni, és egyszerre minél több fronton szorongatni az ellenséget, hogy lehetőleg minél több helyen lekössük az erejét. A lázadóknál azonban nemcsak az időhúzásra kell alapozni, mert ha a Birodalom már a harmadik Halálcsillagját fejleszti, akkor késő sopánkodni. (Egyébként az egységeken kívül több mint 170 db kártyát is találunk a dobozban, amiken a karakterek, a küldetések és a csatákat segítő képességek vannak leírva, valamint az összes bolygó is külön kártyát kapott.)

Mivel a Rebelliont 2-3-4 játékos is játszhatja, kötelező hierarchiát felállítani. Ha egy csapatban ketten vannak, akkor az egyikük mindenképpen alárendelt lesz, vagyis ilyenkor ő a tábornok, aki vezeti a felszíni egységeket, és a másik pedig az űrben száguldozó flottáért felelős admirális. Az persze jó kérdés, hogy mennyire tesz jót a játéknak, ha kettőnél többen játsszák, de hát végül is ez csak gyakorlás kérdése. (Ilyenkor már nem árt tisztában lenni a szabályokkal, hiszen úgy végigjátszani mondjuk egy 2v2-es meccset, hogy közben tanítani kell valakit, nagyon fárasztó és időigényes tud lenni.) Érdemes tehát a konkrét játék előtt legalább 1-2 napot a szabályok áttanulmányozásával és megértésével tölteni. Amikor ez már megy, akkor kell leülni játszani.

A Star Wars Rebellion tehát egy kimagaslóan jó táblás játék. A klasszikus trilógiára van kihegyezve, de hát mégiscsak ez a legnépszerűbb korszaka ennek a galaxisnak. Talán éppen emiatt könnyen beszippantja az embert, és az asztalnál ülve észre sem vesszük, hogy milyen gyorsan repül az idő, ha játszunk vele. A rengeteg variációs lehetőségnek hála elég sokszor elő lehet szedni, és mindkét oldalt kipróbálva hosszú ideig ébren tarthatja az érdeklődésünket. Az ára azonban sokakat elrettenthet a megszerzésétől, hiszen hazánkban csaknem 30 ezer forintot kérnek érte. Viszont akinek van ennyi pénze, és nem sajnálja rá, minőséget kap a cserébe.